Még nyolcadikban. :D <3
Nem sürgetem, nem várom, nem bántom, nem sajnálom, nem sajnáltatom magam, magam adom… november 29, 2009
Mivel már nagyon ideje írni, mert már egy szekér esztendeje nem írtam egy normális bejegyzést sem, és mivel most elgondolkodtam, hogy elég sok ideig nem lesz még erre időm, sort kerítek most rá. A mai napomat még ellazsáltam, aztán tanulhatok megint napokon keresztül. Az iskola eléggé kikészít, fáradt vagyok, idegbajos vagyok általában, magamra haragítom az egész világot, pedig nem szándékosan… Egyszerűen annyit kell tanulnom (és még így sem annyira jók a jegyeim, hogy mindennel meg legyek elégedve) hogy semmire sincs időm (magamra főképp nincs!), hogy sokszor az sem jön össze, hogy mindenből rendesen felkészüljek órára, ezért vagy reggel a buszon, vagy az óra előtti szünetben próbálok valamit beleverni a fejembe… Már a buszozás miatt két órát veszítek, 5-6 órákat alszom, kávézok, tehát teljesen átváltottam egészségtelen életmódba. Amikor pedig ráveszem magam, hogy ne igyak kávét, egész délután álmos vagyok, és ragad le a szemem, aztán amikor 11-kor végre-valahára ágyba kerülök nem tudok elaludni csak kb. egy óra vergődés után, aztán kelhetek reggel 5:20-kor vagy 6:20-kor.
Az az érdekes, hogy amikor vakáció volt, semmit nem kezdtem volna magammal, az egészet ellustultam, egész nyáron semmit tettem saccperkábé, és most, mikor TELJESEN el vagyok havazva, amikor még a hétvégéim sem a pihenés jegyében telnek, tehát majdnem semennyi szabadidőm nincs, tele van a fejem ötletekkel, amiket szeretnék megvalósítani, dehát nincs rá időm. :] Szóval ennyit rólam, meg hogy mennyire jól be tudom osztani az ilyesmit.
Időközben 3. helyezést értem el egy fotópályázaton, büszke is vagyok magamra érte. :D Tök jó, hogy még csak kilencedikes vagyok, és egy régi (!) fotómmal harmadik lettem. Aztán ha majd nagyobb leszek, jobb lesz és kész. :D
Az iskolám amúgy egy kész fejtágító intézmény. Hiába panaszkodok, hogy mennyit kell tanulni, de elég hatásosan csinálják, mert pl. magyarból is sokat fejlődtem, ahhoz képest, hogy milyen tanáraim voltak… Persze, ki vagyok én, hogy negatívan véleményezzem a volt tanáraimat? Na ez is mindegy, volt ami volt, lesz ami lesz. Semmi értelme a múlton rágódni.
Mivel ma nem tanultam semmit, holnap duplán annyit kell majd tanuljak. De legalább takarítottam egy kicsit a szobámban, mert ha valakit megkérdeztünk volna, hogy vajon mi lehet ez, akkor azt mondta volna, hogy disznóól. :D De már kicsit hasonlít az én ízlésemhez, egyre bővül a szoba berendezése, szerencsére. ^-^ Nemsokára kész is lesz. Aztán majd ha kész lesz, elkezdhetem alakítgatni még Annamáriásabbra. Mégjobban olyanra, amilyen én vagyok… Csak itt annyi a gond, hogy nem tudom, hogy milyen vagyok. Egyszer ilyen, egyszer olyan ötletem van, s általában ezek teljesen egymásnak ellentétei. :D Ez bizonyítja, hogy mennyire nem ismerem még magam.
Mióta nem írogatok a blogba, radikális változások következtek be az életembe. Nagyjából ezekről írtam is/tettem képet, s voltak ezek között jók is meg rosszak is. Rosszaknál csak olyanok nagyvonalakban, amik először rosszak (vagy csak rossznak kellett volna érezzem? de nem éreztem annyira annak) aztán fokozatosan jobbá alakultak. És most tök jó minden. :D Amúgy majdnem meg vagyok elégedve az életemmel, kivéve, hogy semmi szabadidőm az iskola miatt, és, hogy nem válhatnak az álmaim hipp-hopp valósággá, kézzelfogható valósággá. *-* De minden jóra várni kell ugyebár. :D
Persze az érzelmi hullámvölgyek teljesen jellemzőek rám, most mindent színesnek látok, aztán holnap amikor előveszem a román füzetemet, amiből nagyon sokat kell tanuljak (összvissz 5-6 [lehet több, nemtudom :D] tartalmat jövő hétfőig, úgy hogy közben lesz infó félévim, és fizika felmérőm, és még ki tudja mi, és az a hétvégém amin készülni tudnék rá majdnem teljesen foglalt lesz, és ezek között majdnem mindegyik három A4-es lap…) biztos minden szürke lesz, mintha eltakarnák a szemem valami koszos üveggel vagy nem tudom mihez hasonlítsam… :D De jön a karácsony, holnap lesz advent első vasárnapja, szóval már nem kell sokat aludni. ^-^
Az utóbbi időben, megtanultam, hogy hiába fontos nekem valaki, én magamnak sokkal fontosabb kell legyek, kell bennem ennyi egoizmus legyen. Sajnos… Aztán megtanultam, hogy hiába kedveskedek én a mai világban egy idegennek, úgysem kapom vissza majdnem semmilyen formában. Rájöttem, hogy amit az iskolában muszáj megtanulni, hogy ne idegesítsenek, annak majd 10%-át fogom kb. használni az életben, és egy csomó időmet elvesznek a semmiért. Rájöttem, hogy az emberek első látásra lehet, hogy nem tűnnek szimpatikusnak, de ha közelebbről megismerem őket, kellemesen csalódhatok, de ennek kicsi az esélye szerintem. Rájöttem, hogy egy nagyon jó környezetben vagyok, köszönhetem ezt elsősorban magamnak és a szüleimnek, és innen már csak jobb lehet minden (remélem…). Rájöttem, hogy nem szabad mindent a felszínen szemlélni, a dolgok mögé kell látni… És rájöttem, hogy nem rajtam áll éppen minden az életemben.
Tegnap volt a gólyabál, jól éreztem magam. :] Röhögtem egy csomót, és tök jó, hogy bővült a látóköröm az este megszerzett tapasztalatokkal. Legközelebb hamarabb fogok gondolkodni, mert nem akarok mégegy ilyesmit elszalasztani. :D
Na jó, most megyek aludni. Olyankor minden szebb. <3
ROlove november 28, 2009
12-15 éves magukat mutogató lánykák, akik 20-nak képzelik magukat; drogozó, züllött fiatalok; autópálya nuku; hazugság, csalás, lopás; pigmentált kisebbség…
Románia, én így szeretlek!
Álmok. november 18, 2009
Vannak álmaim. Pillanatnyilag semmi más nem érdekelne, csak hogy megvalósítsam ezeket. Vagyis, hogy ezek megvalósítására koncentrálni tudjak… Vajon valóban álmok ezek? Nem csak általam kitalált “akarások”? Sok dolgot akarok… Ettől kevesebb álmom van. Az álmok meg szoktak valósulni? És ha igen, akkor, mert küzdünk érte vagy mert szerencsések vagyunk? Minden esetben megvalósulnak, ha küzdünk érte? Vagy csak gondolni kell rá? …
Vajon meddig?
Mi tart vissza, hogy megvalósítsam őket? Nem tudom. Ezt hosszú lenne elmagyarázni. Olyan dolgok ezek, amiket… úgysem értenétek meg. Szerintem.
N e h é z .
Miért olvastad el?
november 17, 2009
“Heverni valahol egy
mezőn. Nyírfák. Fehér,
nyári felhők. Az ifjúság
kék ege. Mivé lett a
kalandos szív?
Megölték a lét zordon
kalandjai.”
(Erich Maria Remarque)
Szeretnék még egy kis… nyarat.
“Heverni valahol egy
mezőn. Nyírfák. Fehér,
nyári felhők. Az ifjúság
kék ege. Mivé lett a
kalandos szív?
Megölték a lét zordon
kalandjai.”
(Erich Maria Remarque)
Szeretnék még egy kis… nyarat.
november 15, 2009
Annyira jó kedvem van, hogy semmire se tudok koncentrálni. Ez így nem jó… : DDDDDDDDDDDD
november 15, 2009
Különös dolog a csók. Külön életet él, közlési forma és vad érzelem egyetlen nedves érintésben.
| (Mickey Spillane)
:$ |
Állati szeretet <3 november 8, 2009
“Eláraszt a munka, állandóan lefagy a számítógép, hazafelé zivatar, közlekedési dugó, és még ebédelni sem volt időm. Pocsék nap, legszívesebben kiiratkoznék a világból. Nyitom az ajtót, ismerős kocogás, pöfögés, csóválás, és hozzá egy meleg barna szempár fogad. Egyértelműen azt mondja: szükségem van rád, szeretlek. Az ölembe fúrja a fejét, ahogy mindennap, hogy hozzáférjek a füle tövéhez, mert ugye ott kell vakargatni. Leguggolok hozzá, már nem bosszant semmi, sőt nevetnem kell, ahogy felugrik a térdemre és a fülembe szuszog.
Ahogy gyömöszölöm, azokra az emberekre gondolok, akiket nem pusztán a rosszkedvtől, hanem a végtelen magánytól, a depressziótól, a szívinfarktustól ment meg egy-egy ilyen hűséges szempár, bársonyos tappancs, szuszogó nedves orrocska.”
