Legyél csak őszínte a mai világban, vagy ne legyél. Döntésed nincs, úgyis bajod van belőle… Szeptember 26, 2008

Őszínte lenni a szülőkkel? El vagy ítélve. Miért mondják azt, hogy milyen régimódiak ebből a szempontból a szüleim? Szórakozás, tapasztalatszerzés. Ami igazán nem is tapasztalatszerzés, hanem ismerkedés… igen, fiúkkal. És ha már itt tartunk… Sarmaságon ki ismer olyan hozzám illő fiút (ha már téynleg arról lenne szó, hogy tényleg azért szeretnék találkozni egy-két személlyel, hogy szerelem szövődjön ki köztünk) aki 16 éves? Már bocs, de én egyet sem ismerek. A normálisabbja tudom, hogy ez van akinek soknak tűnik, de 17-18 éves. Ez a korhatár. Egy dolog: jól néznek ki, ápoltak + nem azon a műveltségi fokon állnak, amit nem szeretek. Tehát értitek… Van értelem, van jóképűség, van humor. Nekem ez kell. És akivel ma is találkoztam volna, hát ő is ilyen. De mivel őszíntén megmondtam, kivel szeretnék találkozni, nem engedtek ki. De ha nem mondtam volna meg őszíntén az lett volna a baj. Kár, hogy ennyire visszafognak. Tudom, hogy foglalkoznak velem, és szeretnek. De szükségem van egy kis bizalomra…

A suliban ma rettenet hosszú volt az a letöltendő 7 tanóra. Már nem tudtam mit kezdjek magammal. Vakarózzak? Ásítsak? Fészkelődjek, mocorogjak? Főleg, hogy amikor már rég haza szerettem volna menni, még volt 3 óránk. Latin, vallás és KÉMIA. Kémia, basszus. Utálom, ha tetszik ha nem. És a fizikát is. Ez a két tantárgy, ami tényleg messze áll tőlem. A matek, hát azt nem tudom… néha így, néha úgy érzem. De ha a kémiához viszonyítjuk – imádom a mateket. =D

Aztán elmentem totál kimerülten próbára. Mióta jobban beilleszkedtem, benne vagyok a rossz dolgokba, amiket elkövetünk, és miután leszidnak minket, mindig szarul érzem magam. =DD De ez is túlélhető. Holnap újból fellépés, aztán a köv. 3 héten minden vasárnap lesz fellépés. Még szerencse, hogy visszamondták a holnaputáni fellépésünket, mert nekem KELL szabad vasárnap! És kész.

Mára ennyi. Bezárult Miki móka tára.

Ich kann nicht auf Deutsch sprechen… Szeptember 25, 2008

Jó rég írtam már ide.

Először is köszi Krisztinek a címért, mert tényleg nem beszélek németül… ahhoz képest, hogy két napig ott ültem, a messzi Deutschlandben semmi sem ragadt rám. =D 

Annyira de annyira jó volt ott. A néptánccsoporttal, mégjobban összenőttünk. Annyi minden történt, hogy egyszerűen nem lehet leírni. Így hirtelen, vagy tudomisén. Kezdem az elején…

…2008.Szeptember.18 : Elindultunk délben. A buszban minden oké volt az elején. :D Az empénégyeseken, empéhármasokon, telefonokon hallgattuk a zenét, ettünk (többek között Emesemamájafélealmát) és mindenki hallgatott. Utána már elfaljultak a dolgok, sokat röhögtünk együtt. :DD Tényleg sokat. Az elfajulós dolgokat nem írom le, mert nagyon privát dolgok. Úristen. =DD Aztán olyan nyolc óra tájban ha jól emlékszem megérkeztünk Soltvadkertre. Elfoglaltuk a szobáinkat, de nagy csalódás ért minket, mivel 2-3 ágyasok voltak a szobák, és mi nem ahhoz voltunk szokva… De mivel nem szűk ágyak voltak, az egyik 3 ágyas szobában 6-an aludtunk, a másikban, mellettünk pedig 4-en aludtak. Azt meg kell említenem, hogy ilyen gázfűtés volt, ami újonnan elfajult. Azt is tudni kell, hogy ilyen üdülőházakban voltunk elszállásolva és tóparton volt. Ablakonkimászás —> tópart. A tónak olyan különös puha homokja volt, mint a tengeren szokott lenni… Hát mi persze, mindig élünk az alkalommal, és hasznosítjuk a lehetőségeket. Mivel az ajtón nem mehettünk ki a tóhoz, kimásztunk az ablakon. Végülis a tanárnő észrevett minket, és pont akkor amikor én is másztam ki már sokadszorra. Ezt hallottam: “Annamária, még te is???”. Mondom, tanárnő, én is. :D Nemsokára visszatértünk szobáinkba, és éppen próbáltunk álomba szenderülni… amikor hirtelen kopogást hallunk az ablak felől. Kinézünk, hát kik azok? A fiúk, be akarnak jönni hozzánk. Mondjuk oké, gyertek, de akkor még mi sem gondoltuk, hogy fél 6-kor fognak elmenni onnan, és mi sem igazán alszunk addig… 

A gázfűtéshez még annyit, hogy néha elaludt a tűz abban az izében és a fiúk szórakoztak rajta, hogy ha fel meg lekapcsolják a villanyt, felrobbanunk. Tényleg féltem, nem gondoltak bele, hogy mit csináltak. De! nem csak én féltem, csak a többiek palástolták. :D

És nem hagytak aludni 5-ig, fél 6-kor meg csengett az óra, hogy irány ki a tóparthoz napfelkeltét nézni. A fiúk akkor mentek vissza a szobájukba, és mi sem mentünk ki, túl fáradtak voltunk ahhoz…

2008.Szeptember.19 : Reggel 7-kor kelés. Írtó fáradt mindenki… Gyorsan reggeli, aztán irány a buszhoz, mert suliba vittek minket, persze csak megfigyelésre. Szóval megfigyelni a magyarországi tanórákat, korcsoportok szerint voltunk besorolva. Én fiúkkal voltam, akik velem egyidősek + Edina volt, aki 11.-es de ott csak általános suli van és velünk jött. Rajzórán és matekórán voltunk. Nagyon ledöbbentem, mert a rajzóra is más, és a matek is. A matekórán rájöttem, hogy amit ők nyolcadikban tanulnak, azt mi hatodikban tanultuk. Szép, mi? Utána ebéd, és vissza az üdülőházakba. Mindenki aludt, olyan 3 órát. Nagyon fáradtak voltunk. :D Aztán ki a tóhoz, voltak akik még fürödtek is benne. Nekem nem smakkolt, és kimaradtam a fürdőzésből, így is ordibált rájuk a polgármester, hogy rögtön menjenek zuhanyozzanak le, mert nem szeretné senki ha mire táncolni kell, megfáznának. =D Aztán csomagolni, és csomagokat felpakolni, lassan elindultunk… 

2008.Szeptember.20: Egész éjjel utaztunk, és hulla fáradtan, este értünk Bodelshausenbe, a célunkhoz. Az első benyomás nagyon jó volt, szendvicsekkel kínáltak minket, egy rettenet tiszta helyen, utána tartott egy kis beszédet a német polgármester – tolmáccsal. A német polgármester nagyon műveltnek tűnt, és bebizonyította, hogy az is. Utána már duzzogva – de városlátogatásra indultunk (gyalog!) és mikor visszatértünk eldőlt, hogy ki hol alszik. A felnőttek családnál aludtak, a többi csoportból is ugyanúgy mint mi – felnőttek családnál, gyerekek együtt. Mi olyan diákszálló féleségben szálltunk meg. Eszméletlenül tiszta volt minden, én olyan 3*-os szállodához hasonlítanám, ha tehetnék olyat… Pakolás, ez az, utána… vacsi. Ott kommunikálni próbáltunk német velünk egyidős lányokkal, több kevesebb sikerrel. Fura volt, hogy mennyire extrák hozzánk képest… Megvacsiztunk, vissza a szálláshelyre. A tanárnő velünk aludt, mert nem akarták, hogy ne pihenjünk, mert tudták, hogy  a fiúk nem hagynának minket… 

2008.Szeptember.21: Alig aludtunk, és fel kellett kelnünk. Én Ingriddel aludtam, emeleteságyban felül. Rájöttünk, hogy nagyon kényelmesek az ágyak. Amúgy 6 ágyas szobában, 8-an aludtunk. Ez a megszokott nálunk :D Utána volt egy felvonulás, kis hiszti, meg ilyenek. Nagyon tetszett az egész fesztivál, kaptunk kajajegyet, és ingyen beválthattuk kajára, mert más más országokból voltak sátrak és bennük a jellegzetes kaja. Vettem gumicukrot, sokat sokat. =DD Ettünk mexikói étteremben, mexikói kaját. Jó volt… Este újból alvás, lehet túl fáradtak voltunk, mert az nem jellemző ránk, hogy éjjel nem beszélgetünk. Este volt egy kis dráma, de persze, hogy megoldódott másnapra…

2008.Szeptember.22: Ébredés, meg ilyenek. Ruhánkat cipeltünk magunk után. Mi léptünk fel utoljára… A fellépés nagyon jól sikerült, vastapsot kaptunk. Azon kívül, hogy veszekedtem fellépés közben is a párommal, egész jól éreztem magam még tánc közben is. :D Rengeteg dícséretet kaptunk, és este meg külön odajött hozzánk a német polgármester, gratulált nekünk. Közölte, hogy két év múlva is, amikor legközelebb lesz ez a rendezvény, meg vagyunk hívva. Finom vacsi mellett, finom fagyi mellett mindenki boldog volt. Jó az ilyesmi… Nagyölelééééés!

2008.Szeptember.23: Unalmas hazaút. Pápuszi.

Intelligencia, hmm. Szeptember 15, 2008

Hát, fáradt vagyok.

A tegnapi nap fullprogramos volt. Reggel felkeltem, elmentem templomba, mert megígértem, hogy elmegyek. Felvettem az egyik legszebb ruhám, és ültem a hideg templomban másfél órát. Hazaértem, rögtön készülődtem fellépésre, öltözni, a hajamat be kellett fonni. Az első helyen a fellépés (Sámson) elég jól sikerült, de a második helyen, ahova utaztunk két órán keresztül, hát a szatmári el lett rontva. =D Ettől jobban sem ronthattuk el =DDD. De én nevetve jöttem le a színpadról. =) Amilyen új ruhánk volt, úgy elrontottuk. Tragédia. =D

Ma reggel nyolckor csengett az órám, mert ugye az évnyitóra kilenc órára kell menni. Oké mondom, nem gondolkoztam, olyan félig álmos fejjel, megnyomtam egy gombot a telefonomon, amivel automatikusan a “szundi”-t indítottam el. Szerintem már meg sem hallottam a következő csengetést, ami öt perc múlva történt, mert úgy aludtam. Anyukám kelt negyed kilenckor, hogy ideje felkelni, meg hogy, már az első nap el akarok késni???

Nagy nehezen kikászálódók az ágyról, és úgy éreztem, összeesek. Hihetetlen, hogy nincs több szabad alvós hétfőm. Közben rájöttem, hogy zuhog az eső, szóval eleve nem lesz az, amit elképzeltem. Felöltöztem,  mert fáztam, és elindultam… Összetalálkoztam Nórival, és együtt mentünk…és mentünk…és mentünk… és megérkeztünk kb. három perc múlva a suli udvarára. Nem volt valami szívderítő látvány, sőt. Leültünk a szokásos helyünkre, mert ugye padtársak vagyunk, és az osztályfőnökünkre (brrr) olyan másfél órát vártunk. Unalmas volt. Egy óráig ott kellett üljünk, úgy untam már, hogy az már fájt.

Hazajöttem, ettem, anyukámmal beszélgettem, fotóztam, és Timi is jött hozzám.

Most meg gépelek, és küzdök az álmossággal. Igazából már csak Krisztiért maradok fent, de remélem hamar jön, tényleg fáradt vagyok.

Mára ennyi.

Legyél intelligens, ne olyan, mint “ők”. Pás :)

“Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.” Szeptember 13, 2008

Tegnap voltam fodrásznál, ruha, néptánc próbán, este a lányokkal, meg ilyenek.

Semmi extra.

Nem valami jókedvvel jöttem el onnan.

Mára beterveztem, hogy takarítok, tanulok angolul, olvasok és fotózok. Remélem összejön, holnap meg úgyis két fellépésünk lesz…. Az egyik jó messze. Kinek van kedve népviseletben annyit utazni? Három alsószoknya + egy szoknya + kötő. Vagy jobbik esetben mínusz kötő. Nem baj, ez ezzel jár. Szeretem. =)

Szeretem: Krisztit, Kingát, Nórit, Timit, Botit, Szabit, Fannit. Botinak külön köszönet azért az ölelésért. Az akkor jól esett nekem, nagyon. =) <3

Este megyek az új népviseletem után. Alig várom már, hogy lássam hogy áll rajtam. Nem tudom miért kell mindent komplikálni, pletykálni a ruhával kapcsolatosan. Bocsi de, ez olyan szánalmas…

Minden jó lesz, minden rendben lesz. Határozottan kijelentem! Minden téren. 

A Titok…

Ha valakinek nincsenek álmai, nincs többé értelme annak, hogy éljen. Álmodnunk szükséges, még akkor is, ha álmainkban megsejtjük a valóságot… Szeptember 12, 2008

Jöttem, láttam, nemvagyokjól.

Voltam tegnap Zilahon, orvosnál is, vásárolni is. Már eléggé izgultam ahogy megláttam a kórházat, már messziről, irtó gyomoridegem lett. Bementünk, látszott, hogy szegény a kórház, kevesen voltak, mondjuk tüdőkórház volt. Magyar doktornő volt, hamar beengedett minket. Amikor beléptünk jól megnézett, és kérdezte a gondokat… le kellett vennem a felsőm, felül semmi nem volt.: P Hát igen, először kicsit zavarban voltam. Aztán hamar kivizsgált, és közben bejött egy idősebb orvos is, hát férfi volt, anyum röhögött, mert tudja hogy milyen könnyen jövök zavarba. Nemlényeg. =D Utána elküldtek minket egy másik épületbe, nem messze, kérni valami papírt, hogy majd készítsék el a filmet a tüdőmről. Közben anyukám megjegyzéseket tett a román tudásomra. Nem baj… Mikor megvolt a papír bementünk egy elhalt kis előtérbe ahol kérték és le kellett újból vetkőzzek. Beálltam egy ilyen krémszínű izébe, gépbe, nevezzük így, és a háttal kellett álljak, a hasamat hozzáértetve egy hideg fémdoboznak. Pár másodperc volt az egész, mondhatom nagyon féltem. : P Aztán vissza a doktornőhöz, és aki előttünk jött ki, halálsápadtan, a doktornő mondta hogy meg van dagadva nem tudom micsodája a tüdőjén, és beutalják a kórházba. Hát akkor egy kicsit megijedtem, de arra gondoltam, hogy nekem úgysem lehet semmi bajom, és amikor beértünk megint le kellett ülnöm. Megnézte a tüdőmről készült képet (rendes nevét nem tudom) és azt mondta, hogy minden tökéletes. Hát egy óriási kő hullott le a szívemről. Még utána volt pár kérdés, aztán meg kiderült, hogy majd kell menjünk vérvizsgálatra miután hazajöttem Németo.ból.

Utána még kétszer voltam a városban, kaptam egy-két ruhát, örülök nekik. Egész nap nagyon jól szórakoztam anyukámmal.

Közben komment-háború folyik az egyik képem alatt, amit feltöltöttem. Nem törlöm ki a kommenteket, hiszen szólásszabadság van. Na de ha az egyik kedves barátomnak nincs igaza, akkor miért kell írni neki számtalanul, inkognítóban sms-t, hogy kérjen bocsánatot? Nem csinált nagy ügyet  belőle, megtette. És utána még el is magyarázta nekem, hogy fog bocsánatotkérni, ha ennyi nem elég. Vicces volt =D.

Már nagyon régóta vágyram arra a dologra, ami tegnap történt. Repestem a boldogságtól, a szívem majd kiugrott. De le kellett mondanom róla, mert nem engedtek ki, még 20 percre sem.

Rossz kedvem van.

Mindjárt megyek fodrászhoz, néptánc próbára, ruhapróbára, este meg ha elengednek kicsit szórakozni a barátaimmal. Timinek meg kell ünnepelni a szülinapját, hiszen miattam nem voltunk a múlthéten, mert beteg voltam.

Remélem minden rendbejön.

Megyek, de azt hiszem ma még írok. Ez most ilyen reggeli bejegyzés volt.

u.i. A Titok.

Szőke herceg, fehér lovon… de azt se bánom, ha fekete, és kocsival jön. Szeptember 10, 2008

Pötty nézeteltérés, pötty próba, pötty iskolátólfélés.

Mindenből egy kicsi.

Ha magára ismert…akkor, biztos nem azért, mert nem tette azt. Vannak ilyen emberek… Lerí róluk…az ilyesmi.

Olyat néztem ma… piszkáltam a házimozit, és erre elindult a tévé. =D Na mégilyet! Elindult a tévé. Ha akartam, ha nem… és tényleg nem piszkáltam hozzá… érdekes. Hmm, lehet hogy vannak szellemek? 

Mindenkit csak a saját maga problémája érdekli.. alig találni olyan embert, aki…hát veled is foglalkozik, nem csak magával. De…azért van pár ember, akit úgyis szeretek, ha csak magáról mesél. (: Hát igen, barátok nélkül, sokkal de sokkal nehezebb lenne minden. Nóri nélkül, elviselhetetlen lenne az iskola :D. Kinga meg mindig felvidít. <3 Kinga is nagyon hiányzik már… olyan kár, hogy nem tudtunk találkozni a vakációban. Jó lenne vele eltölteni pár napot… sőt, az mégjobb lett volna, ha az egész nyarat vele tölthetem. De nem jött össze… Remélem valamikor össze tudjuk hozni, hogy találkozzunk. Nagyon reméleeeem!!!

És végezetül: A Titok. 

Jóéééjt…

“Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány, De néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány.” Szeptember 9, 2008

Újra itt vagyok.

Reggel felébredtem (szerencsére!), reggeliztem, leültem a gép elé, fotóztam, próbán voltam, és most megint itt ülök.

Őszíntén szólva, annyira nincs jó kedvem. Mindegy, hogy miért, szerintem úgysem tartozik rád. Ez valami olyasmi, hogy egy-két ember érdemli meg, hogy elmondjam neki.

Emellett megbántam egy dolgot, de azért mégsem bántam meg. Szeretném ha térden csúszva könyörögve a bocsánatomért, ami hát, ebben a mai világban nem annyira létezik… de nem is tudom miért várom, hogy bocsánatot kérjen, hiszen csak őszínte volt. De ez annyira fáj. És az emberek többsége…hát nem tudom, furcsa. Annyi minden van a fejemben, egyszerűen nem tudom kiírni magamból, vagy amit ki tudnék, azt ide nem írhatom, mert ez is olyan hogy pár embert tartok képesnek, hogy ezt eláruljam neki. Nagyon rossz érzés, és ez tényleg nagyon, hogy nincs egy olyan ember, amivel mindent meg tudnék beszélni. Persze vannak külön-külön, de mindent, valami oknál fogva nem tudok megbeszélni senkivel. De annyira elmondanám… hát nem is tudom.

Ez itt egy nagy zagyvaság, hiába erőltetem magam, úgysem érted. Annyira még én sem…

Próbán újból hátra állítottak minket, mondom jól van, nem baj, túléljük. Szeretem a táncot, és ez a lényeg. Várom is meg nem is, hogy utazzunk el Németo.-ba. Hosszú út, nyűgös, de azért szerintem telis-tele leszek élményekkel, mire hazajövök. =) Csak ne családoknál szállásoljanak el minket, mert tényleg semmit nem tudok németül, semmit, de semmit. :D Angolul még valahogy megy, de ha megijedek, minden kimegy a fejemből, és nem tudok megszólalni sem. Na nem baj, addig ha lesz kedvem, tanulok még kicsit angolul, nem mintha nem férne rám, de annyira kedvem nincs hozzá. Az az egy baj, hogy tudás nélkül semmit nem érünk már a XXI. században. Pedig az iskola mennyi időnket elveszi… és mindig csak tanulunk, és egész életünkben azt csináljuk, és még a barátságok is rámennek, mert volt olyan, hogy a sulit előrébb kellett helyezni, mint a barátságot. Ilyenkor gondolkozok el rajta, hogy mi fontosabb, az embernek egy lelkitárs vagy az, hogy tudjon? Nehéz választani, de a szükség nagy úr…

Bele sem merek gondolni, mi lesz amikor már javában megkezdődött az iskola, ami hát, már nincs is olyan messze. Reggel 7-kor kelni, délután 15-16 órakor hazaérek suliból, pihenni kicsit, aztán tanulni, különórára járni, és este internetezni, de azt sem szeretném, ha nem tudnék minimum egy órát itt ülni, mert gép előtt nagyon gyorsan telik az idő… Bezzeg a kémiaórák nem telnek el olyan hamar.

Annyira félek a nyolcadik osztálytól, ebben az évben újabb 8 vizsga, amiből kettő román nyelvű. Miért van az, hogy a magyar gyerekeknek anyanyelvi szinten kell vizsgázni románból? Vagy bármilyen más nyelvű gyereknek, akinek nem román az anyanyelve. És a földrajz, abból miért nem vizsgázhatunk magyarul, miért kell egyáltalán románul tanuljuk ebben az évben a földrajzot és a történelmet? A történelmet magyarul is alig tudtam megtanulni, nemhogy románul…

Ha majd még eszembejut valami említésre méltó, ígérem írok.

Szép estét nektek. :]

Mert vagyok aki vagyok… Szeptember 8, 2008

Úgy döntöttem, elkezdek blogolni. Végülis mit veszítek? Semmit, esetleg nyerek rajta. És jó érzés leírni, majd visszaolvasni a gondolataimat. Egyszer… majd egyszer.

Nem is tudom hol kezdjem. Annyi minden dolog van amit most szívesen leírnék ide. De felét sem írom le. Meg hát… ki értené meg? Esetleg kinevetnétek, lenéznétek miatta. Csodálom azt az embert, aki engem megért. Nem hiszem, hogy van ilyen. Hiszen még magamat sem értem teljesen… A másik dolog pedig, hát persze, hogy mindenkinek vannak titkai. Nekem vannak olyanok, amiket senkinek nem mondtam még el. SENKINEK. Miért? Mert azok a titkok, amiket senkinek nem mondtam el, még anyukámnak sem, sem a a legjobb barátnőmnek, senkinek, csak rám, és kizárólag rám tartoznak. Legyenek azok negatív vagy pozitív előjelűek…

Néha úgy viselkedek pár emberrel körülöttem, ahogy én nem is szeretném. Pedig én másképp akarok, tegyük fel, antiszociális vagyok vele. De én ezt nem szeretném, nem így akarom, mégis ezt csinálom. Nem értem meg önmagam… lehet a tinédzserkor velejárója ez? Amikor majd 80 év múlva vagy több, sokkal több (mert én ebben reménykedek) a halálom előtt leszek (hát erről még beszélni is rossz) boldogan, örömmel tele tekintek vissza a múltamba. Persze tudom, már most, hogy lesznek olyan dolgok, amik…hát amikre senki sem tudna örömmel visszagondolni. De nagyon szeretném, ha úgy élhetném le az életem, az egyetlenegyet, amit én most ajándékba kaptam, hogy a végén, az Én Életem végén, boldogan, teljes szívvel, megelégedve halok meg, és térek oda, ahova nem szeretnék… De addig még sok van. Miért a halálon gondolkozni? Élek, virulok, még akkor is ha néha elásnám magam legszívesebben.

Persze amikor már javul a helyzet, vissza sem merek gondolni arra, amit akkor éreztem, amikor kicsúszott pár dolog a kezemből…

Sokan azt hiszik ismernek. Teljesen kiismernek. De miért hiszik azt? Még magukat sem ismerik teljesen, nem hogy más embert…

Nem szeretem, amikor tele vagyok ötletekkel, tudásvággyal, és valakivel ezt megosztom (legyenek azok a szüleim, vagy barátaim, vagy akárki) és beleszól, kioktat azzal kapcsolatban. Miért teszi? Semmi köze hozzá, és még a kedvemet is elveszi tőle. Bár lehet, hogy a hozzám közelálló emberek néha tényleg jobban tudják, hogy mi a jó nekem, és mi nem. Volt már ilyen…

Hát én sem vagyok tökéletes… Gyakorlatiasan tökéletlen vagyok. Tele hibákkal. Próbálom elkerülni őket, de nem megy. Sajnálom azokat az embereket, akik nem így fogadnak el ahogy vagyok. Engem ne változtasson meg senki. Szépen mondva, szarok más véleményére. :) Én ilyen vagyok, így fogadjatok el. Már ha akartok. :)

“Inkább utáljatok azért ami vagyok, mint szeressetek azért, ami nem vagyok.”

Majd még írok.

Bye…