Sony Alpha DSLR A700K + DT 18-70mm f/3.5-5.6 objektív
Igen! Ő kell nekem. Mindenképpen.
Kérés. október 28, 2008
Légyszi, aki olvassa a blogom, az írjon már valamit, hogy tudjam kik és miért.
Várok véleményeket, építő jellegű kritikákat is.
Legyél boldog, még akkor is ha sírni kell, Vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel. Legyél boldog, még akkor is ha nagyon fáj, Legyél boldog akkor is ha nem muszáj… október 28, 2008
<3333333
Napomról úgy általában: suli, próba, majdnem alvás…
Rólam: úgy érzem változom. Nagyon sokat gondolkodok. Filózok dolgokon, észreveszem az élet, az emberek szépségeit, próbálok a sarkamra állni az emberekkel szemben. Nem hagyom magam, és próbálok helytállni az egyik barátnőm tanácsaihoz híven… Könnyebben sírok, próbálom rendezni az életemet, a gondolataimat… A gondolatokat, melyek néha engem is összezavarnak – még akkor is, ha csak én tudom pontosan mi zajlik a fejemben. Anyukámnak több dolgot elmesélek mint régen… Nem érzem magam feszülten senki társaságában. Ezek pozitív irányú változások, de voltak olyan emberek is, akik azt mondták, hogy negatív irányba változtam. Nem baj ha így gondolja, kezdem jól érezni magam, bár néha elégedett, néha elégedetlen vagyok saját magammal, de jobb, mint régen. Felfigyelek azoknak a dolgoknak a szépségére, amiket eddig észre sem vettem különösebben. És most elvarázsol az egész, nem bírom róla levenni a szemem, nem bírok beszélni másoknak róla, mert ők nem így érzik, és tudom, hogy nem értenének meg teljes mértékben, mint ahogyan én azt szeretném. Elgondolkozok a létemen, hogy nekem nem csak élnem kéne úgy, hogy élem az életem, hanem belegondolni, hogy én ki vagyok, és mit szeretnék elérni az életben, vagy éppen mit nem. Régen sosem nem gondoltam arra, hogy hoppá, én tényleg létezek? Én vagyok én, és még nem ismerem magam, de most nem ritka az ilyen gondolat, eléggé lekötik a figyelmemet az ilyen dolgok. Úgy érzem kezd kibontakozni a személyiségem, és fura, mert nem érdekel már mások véleménye rólam, csak azokét hallgatom meg, akik tudom, hogy ismernek. Az sem nagyon érdekel, ha valaki arról hablatyol nekem, hogy hogy nézek ki, mi nem tetszik neki rajtam – ez én vagyok, és kész. Ne szóljon bele, saját magam kell döntenem saját magamról, nem ikszipszilonzé. Úgyis a saját hibáiból tanul a legjobban az ember. És nekem kell az a szabadság, amire úgy általában mindenki vágyik. Nekem kell az, hogy lehessenek álmaim bármivel kapcsolatban. Nekem kell az, hogy ne ábrándítson ki senki semmiből, mert neki az nem tetszik, és így befolyásol engem is… Nekem kell az, hogy ne folytsam vissza azt, amit gondolok más emberek miatt. Nem kellenek furcsálló tekintetek… nem kellenek kérdések azzal kapcsolatban, hogy hogy képzelem el a jövőmet. Kevés ember tud róla, hogy hogy képzelem el… ők azok a szerencsésebbek, akiket közelebb engedtem magamhoz. De rá kellett jönnöm – valamennyire önző kell legyek ahhoz, hogy igazán szerethessem önmagam. Mert ha mások problémáival foglalkozok, akkor sokszor nem jut idő saját magamra, ami kezd nagyon fontos lenni Nekem. Önző kell legyek, mert hiába érzem úgy az egyik pillanatban, hogy valaki megérdemli, hogy mindent tudhasson rólam, és elmondom neki minden örömömet-bánatomat, álmomat, érzésemet, ha a másik pillanatban már nem érdemli meg. Beleszerettem a csillagokba, este sétálni egyedül és fel-felnézni az égre, a csillagokat nézni, érezni a hideget a bőrömön… Nagyon jó érzés. Ez is beletartozik abba a 100 dologba, amit meg kell tenned halálod előtt…
Legyetek jók, én jó leszek.
Eladó! október 27, 2008
Eladó egy ugyanilyen
Nokia N76 mobiltelefon. Nálam lehet érdeklődni, árban megegyezünk!
Nem arra gondolok, hogy elmentél… hanem arra, hogy vissza fogsz jönni… október 27, 2008
Na újra itt.
Kábé egy hete nem írtam, és múlthéten volt a szüreti felvonulás. Oké volt minden, sikerült a tánc is…
Aztán jött hétfő, kedd, szerda, csütörtök… és péntek. A péntek estém eszméletlenül jól telt köszönhetően a barátnőimnek, és annak, hogy az én bigyibogyó Kingám meglátogatott engem szerény otthonomban. Sokat nevettünk – eszméletlenül sokat. Annyit, hogy már arról beszéltünk, hogy meg fogunk hízni… De az sem számított. Itt most csak mi számítottunk. Mi ketten. Ő és én. Én és ő. Ahhoz képest, hogy szombat reggel korán kellett kelnem, mert még tanulnom kellett az egyik versenyre, ami a fél szombati napomat elvette, és Kingától távol kellett legyek akkor, amikor Vele lehettem volna, egész éjjel duruzsoltunk, beszélgettünk… Beszélgetni kellett, ritkán találkozunk személyesen. Amikor találkozunk ki kell használni az alkalmat, nem szabad csendben ülni. Aludnunk sem kellett volna, mert mindig megbánjuk valamilyen okból kifolyólag…
Na tehát, a szombat éjjelről volt szó… szombat reggel 7-kor csengett a Kini csergőórája, és én mérges voltam mert 8-ról volt szó… és utána nem tudtam visszaaludni. De végülis egy óra ide vagy oda az 5 óra alvásból, miaz nekünk… =DDD Amikor én tanulni próbáltam Kini egyfolytában beszélt és beszélt és beszélt én meg nem jutottam a szöveg végére… és nem fogyott ki a szóból… pedig mondtam neki, hogy aludhat nyugodtan míg én tanulok, de nem, ő nem bír aludni. Mondom ügyesvagyKinga. =D
Akkor elmentem arra a versenyre, és kábé 7 órát voltam távol Kingától, de ígyis hamarabb eljöttem, mert nem vártam meg az eredményhírdetést. Találkoznom kellett Vele, nem bírtam egy verseny miatt még többet ott ülni… hiszen évente párszor találkozunk, és amikor a közelemben van, akkor sem legyek vele?
Aztán kitaláltuk, hogy én náluk alszom szombat este, de mivel apukám nem engedte meg ugrott az ötlet. De legalább tudtunk Barnabással találkozni… Ennek is van ám egy sztorija. =D Elég ha megemlítem azt, hogy “barackos fanta” és “asztal” szavakat. ^^
Vasárnap megszöktünk, mint mindig… mindig kell valami izgalmasabb dolog történjen velünk. Készítettünk fotókat, videókat. Nagyon szeretem Kingát, elmondhatatlanul. És annyira kár, hogy ritkán találkozhatunk… És amikor búcsúztunk el, nem akartam elengedni, hogy ne menjen haza, maradjon igenis itt velem és kész. Megbeszéltük, hogy nem fogunk sírni, amikor elmegy. Én igazából ma sírtam, mert nagyon hiányzott… És hiányzik most is. És amikor hátat fordítottunk egymásnak, és elkezdtünk ellentétes irányba menni – amikor öt méterre volt tőlem, és nem nézett hátra, mert én hátranéztem, már akkor nagy űr volt bennem. Nagy-nagy űr.
Szeretlek Kinga. Nagyon.
szeretlek.
pillanatnyi helyzetjelentés. október 22, 2008
rég nem írtam, nincs időm.
amikor lesz ígérem írok…
addig is legyetek jók. <3
