Delusiona's Weblog

egy élet. tetszik az orrom?

we.want.your.soul. november 29, 2008

Kategória: Más — delusiona @ 10:50 am

WE WANT YOUR SOUL

Show us Your Habits, Your Facts, Your Fears 
Give us your address, your shoe size, your years 
your digits, your plans, your number, your eyes 
your skedule, your desktop, your details, your life. 
Show us your children, your photos, your home. 
Here, take credit, take insurance, take a loan. 
Get a job, get a pension, get a haircut, get a suit. 
Play the lottery, play football, play the field, sports to boot 

WE WANT YOUR SOUL

Here’s programmes, here’s matters, here’s Britney, here’s Cola 
Here’s pizza, here’s TV, here’s some rock and some rolla 
Watch commercials, more commercials, watch Jerry, not Oprah 
Buy a better life from the comfort of your sofa 
Here’s popcorn, here’s magazines, here’s milkshake, here’s blue jeans 
here’s padded bras, here’s long cars, here’s football shirts, here’s baseball caps 
here’s live talk shows, here’s video games, here’s cola lite, here’s Timberlake 
here’s fingertips, here’s colegen, here’s all night bars, here’s plastic

WE WANT YOUR SOUL

Your cellphone, your wallet, your time, your ideas 
No barcode, no party, no iodine, no beers 
your bankcard, your license, your thoughts, your fears 
no simcard, no disco, no photo, not here 
your blood, your sweat, your passions, your regrets 
your office, your timeoff, your fashions, your sex
your tits, your pass, your face, your ass.
 

WE WANT YOUR SOUL!

 

nem tudok írni. sajnálom.

 

tiszteletbejegyzés. november 25, 2008

Kategória: Más — delusiona @ 6:36 pm

 nézzétek el, hogy nem valami előnyös kép rólunk. a lényeg bennevan! <3

 

 

 

 

 

szeretlek Heni. ♥

nézzétek el, hogy nem előnyös. a lényeg benne van…

 

<3 november 24, 2008

Kategória: Mindennapok — delusiona @ 12:15 pm

20081124-003

 

A méz tömény napsugár, sűrű cukor, kacagó szeretet. november 23, 2008

Kategória: Mindennapok — delusiona @ 1:26 pm

felhok

Kacagó szeretet… Kacagó. Szeretet. Milyen csodálatos kifejezés. Kacagó szeretet… Milyen fantasztikus ember lehet az, akinek ilyen szívmelengető mondatok hangzottak el a szájából. Böszörményi Gyula. Egyszerűen fantasztikus. Kacagó szeretet.

Gondolkoztál már azon, hogy pontosan mi is az a szeretet? Olvastál már róla? Sokszor érzed, hogy szeretsz? Hogy szeretnek? Karácsonykor tényleg a szeretetet ünnepled, vagy nem készülsz fel rá lelkileg, és csak a pénz számít? Az ajándékok. Nem a szándékot nézed, hanem az értéket. Nem azt nézed, hogy ki mennyi SZERETETTEL ajándékozott Neked… legyen az akár egy tábla csoki, vagy egy sokkal drágább ajándék. Biztos vagy benne, hogy a barátaid őszíntén szeretnek? Biztos vagy benne, hogy nincsenek felszínes kapcsolataid? Persze, felszínes kapcsolatai mindenkinek vannak. Felszínes barátságok… Érezted már azt, hogy valaki nagyon szeretsz… de ő Téged nem? Gondolkoztál azon, hogy miből is áll a szeretet? Szerintem megfogalmazni senki nem tudja. Talán a leghíresebb írók, a legtehetségesebbek. Akiknek ha a fejébe látnánk, a gyönyörtől el lennénk kápráztatva, vagy éppen nem… Szerintem Müller Péter. Milyen jó lenne egyszer olyan lenni mint Ő. Egy egész könyvet írt a szeretetről. Mennyire emberismerő. Tudja, hogy mi az Ember, és mi a Szeretet. A kettőt meg biztosan össze tudja hozni. Nagyon sok lépést tett már az Emberek és a Szeretet érdekében. Csak mi Emberek nem vagyunk hajlandóak sokszor igazán és őszíntén szeretni. 

Aki többre szeretné vinni, mint az legeslegalsószintű utcaseprők… Annak iskolába kell járnia. Sőt még főiskolára is, vagy egyetemre. Ha szeretné, hogy az emberek felnézzenek rá, sőt még szeressék is valamilyen szinten. Nem muszáj rajongani érte, csak egy kicsit, egy nagyon kicsit kell szeretni. Lehet, hogy ők azért kerültek oda, azért végeznek olyan munkát amit nem szeretnek, mert nem kaptak elég szeretetet otthon. Szeretethiányban nőttek fel… tönkrementek, és már nem segített nekik senki sem talpraállni. Folytatni az életet, úgy ahogy elképzelték. Szerencsésnek mondhatom magam, mert akármikor rosszul érzem magam, úgy érzem, hogy kegyetlen a sors… mindig van egy kéz, ami kihúz a szürke homályból. Tudtad, hogy szeretethiányban meg lehet halni? Ahogy Müller Péterbácsi leírta az Örömkönyvében… A színház, miután meghalt Pécsi Sanyi, temetővé változott. Próba helyett gyertyákat gyújtottak a színpadon, az öltözőkben, a fodrászműhelyben. Az előcsarnokban is. Temetővé változott… Pécsi Sanyi meghalt. Mindenki elkezdett róla álmodni, kivéve Péterbácsit. Pedig ő nagyon közel érezte magához. Egyszer aztán találkozott vele egy álmában:

”    Szemei világítottak, irizáló fénnyel, mint a régi rádiók zöldes “varázsszemei” – de földi értelemben nem láthatott velük; “kialudt bennük a fény”, ahogy a holtak szemére mondjuk. Görög szobrokon látni ilyen pupilla nélküli szemeket, melyek azt üzenik: én nem kifelé, hanem befelé nézek.

” Ezt én nem álmodom! – gondoltam azonnal-, ez ő! Ez a Sanyi! Lelki szemével néz, és mondani akar valamit, mint a Hamletnek az apja szelleme!” 

Vártam, de nem szólt. 

Lopva körülnézett, hogy nem hallja-e valaki. Amikor megbizonyosodott, hogy átadhatja titkát, suttogva s egyre jobban dideregve azt mondta:

- Petikém!… Nincs szeretet!…

És sírni kezdett. (Az érzelmi kitöréseknek a színpadon is nagy mestere volt.)

Hirtelen rám borult, két vastag karjával átölelte testemet, vak arcát az arcom mellé, a nyakamba fúrta, s mint aki fojtogató titkát  kiadhatja végre, zihálva és elfulladva azt zokogta belém, hogy “Nincs szeretet, Petikém!… Nincs, nincs, nincs szeretet! Nincs szeretet!!!”

És sírt.

És szorított.

Olyan görcsösen, hogy nem tudtam szabadulni tőle.

Nem is akartam.

Ha valaki ilyen őszíntén kiadja a titkát… Az én titkomat?… vagy mindannyiunk titkát?… attól nem szabad menekülni!

Fölébredtem. 

Csupa verejték voltam.

Amit álmomban az ő könnyének éreztem, az én verejtékem volt.

Soha még ilyem megrendítő álomélményem nem volt. 

Mai napig él bennem ez a kétségbeesett kiáltás. Most is hallom. És több mint harminc éve kutatom a titkát.”

Egy rész ebből a könyvből. Elgondolkodtató. Szeretet… Talán ők, akik nem fejezték be az iskolát, oda jutottak, ahova senki sem szeretne kerülni, nem kaptak elég szeretetet. A tanuláshoz. Mert ahhoz is kell. De azon gondolkoztál már, hogy iskolába jársz, sikeres vagy, de amit nagyon szeretnél… találkozni azzal, akivel tényleg nagyon szeretitek egymást, nem tudsz az iskola miatt? Mert muszáj iskolába járni, meg hát másképp odakerülsz, ahova tényleg nem szeretnél, sőt senki sem szeretne. Néha azért, hogy a későbbiekben ne legyél elnyomva, el kell hanyagolj egy-két dolgot. Amit szeretsz. Találkozni azzal, akit szeretsz… De arra is csak kevesen gondolnak, hogyha te lennél a legsikeresebb ember a világon, és senki sem szeretne… nem lennél boldog.

Mindegy. Igazából senkit nem akarok elgondolkoztatni. Úgysem ért meg senki. Lehet, hogy most totál hülyének nézel, meg hogy semmi értelme annak, amit itt leírtam. De tudod mit? Nem érdekel.

 

Ha Superman olyan okos, miért veszi a bugyiját a nadrágjára? november 23, 2008

Kategória: Mindennapok — delusiona @ 11:19 am

superman

 

Ejjderégen írtam már rendes bejegyzést. Nem volt kedvem, se időm, se semmi. Nem volt ihletem, hogy mit is írhatnék. Vagy lusta voltam leülni és begépelni, ha lett is volna. Na mindegy, a lényeg, hogy most itt vagyok.

Alig várom már, hogy változzon valami. Akármi. Legyen karácsony, könnyebüljek meg a vizsgák terhe alól… végezzek a nyolcadik osztállyal, menjek más suliba. Idegesít már ez a környezet, idegesít, hogy nem változik semmi. Levi szerint az a baj, azért nem vagyok boldog mostanában, mert egy ideje ugyanígy nyomom, nem történik semmi új velem. Lehet, hogy igaza van… Mondjuk lenne még pár dolog amin szívesen változtatnék, de nem tudok, nem vagyok képes rá. 

Kedden vizsga. Magyarból. Utálom a vizsgákat… meg az egész romániai tanügyminisztériumot. Egyáltalán azt sem értem, hogy miért vannak országhatárok, hogy minden más kell legyen. Na mindegy, túlélem ezt is, nem vagyok én gyenge. ; )

Annyira várom már karácsonyt… olyaaan jó lenne már, ha lenne. Meg a karácsonyi előkészületek is. Imádom. <3 Adventet is. Na meg a karácsonyfát díszíteni. Általában úgy szoktam, hogy közben nézek a karácsonyi filmeket a tévében. Mindig én díszítettem fel… és mindig óriási fánk volt, de sosem untam meg. :’DD Kivéve régen, meg tavaly, mert tavaly Kinivel díszítettem. Régen meg az Angyalka hozta nálunk is. Olyanjóvooolt. *-* Sokszor annyira karácsonyi hangulatom van, hogy semmire nem tudok koncentrálni, csak a karácsonyra… *-*

Még 32 nap. 

 

Zűrzavaros jelenetsor, amit életnek hívunk. november 20, 2008

Kategória: Mindennapok — delusiona @ 8:29 pm

 

egy kéz, mely sokat számit nekem...

egy kéz, mely sokat számít nekem...

 

 

 

 

Ha elhagysz… veled mehetek? 

Ugye megígéred?

 

http://flickr.com/photos/delusiona/

ezt megnéznéd a kedvemért? köszönöm.

 

nyilván szH. nyilván.

 

abszolútkedvencem <333

 

Csak ÚGY. november 18, 2008

Kategória: Mindennapok — delusiona @ 1:43 pm

     
 
Mennyi mindenről 
szólhat egy dal. 
Mennyi üzenet lehet
benne és mennyit 
tehetünk bele mi.
Az első csók emlékét,
barátaink arcát, egy
jó buli képeit vagy
éppen a szakítás 
fájdalmát. 
Egy kudarc élményét,
vagy egy sikerét 
raktározza. 
Mindegy mi kötődik hozzá, de ettől fog
függeni, hogy mikor
hallgatjuk meg. 
Ha vidámság és 
boldogság fűződik hozzá:
bármikor. Ha magány
és boldogtalan 
percek: ritkán.
Ha régi sebeket 
téphet fel, vagy 
újakat mélyíthet: igyekszünk
SOHA.

 

Ha lehúzom a napot a földre, mert álomország az otthonom, és leesik egy sugár a földre, és begyullad tőle a szombatom, a szombatom… november 18, 2008

Kategória: Mindennapok — delusiona @ 1:14 pm

 

elvarázsolt.

elvarázsolt.

Valami csak kell legyen bennem. Valami fenomenális, valami kiborító, valami írtó nagy egyéniség mások szemében. Valaminek csak kell lennie! Hogyha ennyire azt csinálja mindig, amit én. Valami csak kell legyen… 

Unom már az egészet. Meg tudnék fulladni az emberektől. 

Tudtátok, hogy akinek a szülei túl szigorúak lelkibetegek válnak belőlük? Vagy pszichopaták. De komolyan, olvastam… 

Nem akarok szilvesztert. Kész, ennyi.

Most megyek tanulni.

Az élet egytől-egyig felzabál minket. 

 

november 15, 2008

Kategória: Mindennapok, Álom — delusiona @ 2:00 pm

“A gyermekkor természetes

igénye: szabadság.

S a mai gyermeket

szinte

ketrecbe kényszerítik.

A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.”  

  -Weöres Sándor-


 

tizenkettedik. november 14, 2008

Kategória: Képeim részletben.. — delusiona @ 6:55 pm

 

nem különös.

nem különös.