ettől függetlenül mindenkit ugyanúgy fogok szeretni mint eddig, kell egy ilyen kis időszak, úgy érzem.
Jokót meg szeretem.
Oh my God március 14, 2009
Március 14.-e van, köztudottan a születésnapom. : D Ilyenkor még nem születtem meg, csak kb. du 1 óra körül. Szegény anyukám, mit élhetett át… és szegény apukám, akinek anyukám nem engedte meg, hogy menjen be, és legyen ott a szülésnél. 15 éve vagyok ezen a bolygón, és örülök ennek. Jó dolog szülinaposnak lenni. <3 : D
A napokban rettenetesen be voltam szarva, hogy nem fog ma sütni a nap. Bár tavaly ilyenkor 
jobb idő volt, de ennek is nagyon örülök, ami most itt van. Csütörtök éjjel elkezdett óriási pelyhekben havazni, ami engem kiváltképpen nagyon zavart. Pénteken havaseső esett egész nap, ami nagyrészt eltűntette a havat de hideg volt és sár és minden ami ezzel az idővel jár… Aztán ma felébredtem, és a reggeli napfény, ami igen szép színnel terítette be a szobámat, a becsukott szememen keresztül az agyacskámba jutott, a melatonin termesélem csökkent, és szépen felébredtem. Aztán visszaaludtam. Boldogan konstatáltam, hogy ejj de jó, hogy süt a nap… Boldogan ébredtem.
Mi volt az este? 9-re beszéltük meg a hölgyeimmel, hogy eljönnek hozzám, rendelünk egy óriáspizzát, és beszélgetünk. Pont 9-kor a házunk előtt ordították a nevem, ami alapból fura volt, mert ilyet nem szoktak csinálni, csak írnak egy sms-t, hogy toljam már ki a fenekem… A hajam még vizes volt, azelőtt jöttem ki a fürdőből, de már fel voltam öltözve. Azt mondták, hogy nem baj, hogy vizes, menjek ki most rögtön! Hát mondom jól van, kimegyek… : D Elkezdték ordítva énekelni a “Boldog szülinapot” nótát, ami jólesett, és zavarba is jöttem kicsikét. Kinyitottam a kaput, és jön Nóri felém széttárt karokkal, azt hittem meg akar ölelni… erre belenyomott a szépséges arcomba egy csodálatos marék tortát. Nagyon hirtelen jött az egész, először azt hittem, hogy hógolyó, de aztán rájöttem, míg a többiek is összekentek, hogy hó már nincs is… Már nem tudtam, hogy hogy védekezzek, és ahhh nagyon hirtelen jött. =D Olyan volt az arcom kábé, mint akit lehánytak, de sebaj. Tőlük egy gyémánt-formájú tortát kaptam és egy szép csokor virágot. De én már nem láttam a gyémántot benne, mert a teteje már nem volt meg… =D Szeretem őket.
jobb képünk nincs, amelyiken mindenki rajta van. : DD <3
Aztán nyugisan elbeszélgettünk az óriáspizza mellett, amit simán el is pusztítottunk öten. Hajamat megszárítottam, felöltöztem, majd elindultunk. Páran még felköszöntöttek, és Jokóval jöttem haza természetesen, mint mindig. <3 Muki feltűnően bámulta a mellem, és utána be is vallotta, de sebaj. =D És a hölgyeim annyira de annyira rendesek voltaaak… *-*
Anyukám is szépen átvert a tegnap. Apukám nem, ő csak megkérdezte, hogy mit szeretnék, és meg is rendeltük az internetről a kis drágát, remélem minél hamarabb megkapom. =D <3 Eddig minden évben volt külön kis bulim, főleg a 7-13-as éveimben, amikor már a barátaimmal vagánykodhattam otthon, majd mindig szolidabbat választottam. Tegnap már csak annyi volt, hogy meghívtam a barátnőimet egy pizzára, és kiadós beszélgetésre. Anyukám csodálkozott, hogy nem akarok semmit. Mondom neki, már nagy vagyok… =D Pedig nem is érzem magam
nagynak, szóval nem úgy tekintek a 15. életévem betöltésére, hogy hű de nagy lettem, ugyanolyan vagyok mint eddig, nem is szeretnék sose teljesen felnőni, de van amikor az ellentétjét gondolom. Na tehát az én csodálatos anyukám azt mondta nekem, hogy ő biztos nem süt egy tortát, mint szokott. Ajándékról szó sem esett. Aztán azt kérdezte, hogy nincs kedvem kimenni az új cipője után a kocsiig? =D Hát mondom jó… kimentem, és ott volt a hiperszupi-csokiscsudás tortám, de persze a cipőt is bevittem. : D Annyira örültem… aztán bejött a szobámba, és a kezét hátul tartotta, majd elővett egy halvány rózsaszín kicsi dobozkát benne egy pár ezüstfülbevalóval. Annyira szeretem én a szüleimet. <3
Még nem tudom, hogy mivel folytatom a napom, de nem fogom unatkozással tölteni. Szép napot nektek. :]
XDD március 12, 2009
Néha nagyot nézek a keresőszavaim láttán.
Ide nézzetek:
“ezt elkurtuk! nem kicsit, nagyon!!!”
Már nem azért, de mi ez itt? =D Látszik, hogy az emberek nagyrésze csak a drámát keresi, mert a “Nem kicsit, nagyon…” képes bejegyzésem alatt volt egy naaaagy-naaaagy kommentháború. De lehet, hogy valaki csak az ártatlan bociszemeivel beírta valamilyen keresőbe, és ezt adta ki neki.
Emelett nap mint nap beírják, hogy “hóvirág” de nem értem miért, mert abban a bejegyzésben nincs túl sok minden, ha nem vesszük figyelembe azt, hogy írt oda nekem Kriszti kommentárt.
És mostanában majdnem minden nap szerepel a “nokia” és “nokia n76″, de nem értem, hogy miért nézik meg, ha egyszer nem érdeklődnek iránta…
És még mindig nem értem, hogy miért kell beírni minden nap, kivétel nélkül, hogy “ebben a mesében részeg a herceg, és ronda a királylány” vagy ennek a változatait. Komolyan nem értem.
Ezen kívül még érdekes gyöngyszemek: “anyűd” ; “részeg mese” ; “zombiyanos blog” ; “hiszti auf deutsch” ; “tectonikos haj” ; “nem bírom nélkűled” ; “baj van részeg angolul” ; “horacsek krisztina” és még sorolhatnám. Krisztinek eddig kb. 30x írták be a nevét, nemhiába, mindenkit érdekel a kékhajú csodalány, mert itt mindenkinek annak számítasz, Kriszti. =D Mindenki meg akar ismerni, meg be akar neked nyalni… =D
Mára ennyi, majd gyüvök.
Játék a blogocskában. március 11, 2009
Kacskaringótól kaptam ezt a lehetőséget. Abból áll, hogy a szavak elolvasása után, ami eszedbejut, azt kell leírnod. Én is tovább kívánok örömet okozni embertársaimnak, tehát továbbadom ParadoxHavernek és még valakinek, csak az még nincs meg, mert ugye nem olvasom sok embernek a blogját. : D
anya: A gyerekkori én jutott eszembe, és anyukám, amint körülöttem sürög-forog, törölgeti le rólam a kakát, mert szépen összekentem vele magam. =D
gyermek: Az egyik kedves kisgyerek jutott eszembe, akinek ha elege van belőlem, szépen elköszön, csak úgy… : DDD Azt szeretem bennük, hogy ők a legőszintébbek.
testvér: Mindig is szerettem volna egy testvért, de sajnos nem kaptam, és nem is fogok kapni sosem. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy majd az én gyerekeimnek (mert kettő minimum lesz) nem lesz első unokatestvérük. =D Néha jó lenne, ha nem csak egyedül lennék, de néha élvezem az előnyeit is.
barátság: Az egyik legfontosabb dolog az életemben. Sokszor vannak ilyen hirtelen barátságaim is, amik hirtelen el is múlnak. Nem vagyok nagyon ismerkedős típus, de akiről úgy vélem, hogy talán barátok/barátnők is lehetnénk, azt meg próbálom ismerni. Sokszor sikerrel járok. <3
boldogság: Szeretek boldog lenni. De ha boldog vagyok elég egy kósza gondolat is, amivel nem vagyok megelégedve magamban/környezetemben és rögtön kipukkad a boldogságfelhő. Azért néhány alkalom van, amikor alig-alig van olyan dolog, amivel elronthatnák a kedvem.
szépség: Szeretnék én lenni a legszebb a világon, de ez szinte lehetetlen, mindig lesz olyan, hogy szebb. Junkies idézet: “minden nőtől van jobb nő, minden bajnok legyőzhető”…
pénz: Ha én lennék a leggazdagabb ember a világon, minden rászorulónak segítenék. De mivel ez most még csak egy álom, =D megtartom magamnak a pénzem, mert gyűjtök.
félelem: Halál. Nem attól félek, hogy meghalok, mert meghalni nem nehéz. Attól félek, hogy elveszítem a szüleimet és a barátaimat. És minden szerettemet. Emellett még a holttestek, sötétség és szellemek, amik eszembe jutottak.
nyár: Sok-sok kaland, nevetés, fagyi, tengerpart, kék az ég, süt a nap, forróság van. Emesével napozás, Kingával való egész napos együttlógás, Nórival sütikészítés, Jokóval filmezés, éjjelig tartó beszélgetések és minden ami jó, és nincsenek kötelezettségeink. De sajnos ez a nyaram másabb lesz, mint az eddigiek.
otthon: Nagyon sokmindent szeretnék változtatni rajta, de ez így is megfelel nekem. Hálás lehetek, hogy van, hisz sok ember nem engedheti meg magának az ilyesfajta “luxust”. Szóval becsüld meg amid van…
napsütés: Tavasz, amikor elkezdenek rügyezni a fák, kikékül az ég, és végre már nem olyan szürke. Tavaszikabát, érzed ahogy a napocska szikrái felmelegítik minden porcikádat és feltöltődsz energiával… Isteni.
hóesés(amúgy hóhullás, de mindegy xD): Az elején örülök neki, de aztán elegem van, ha folyamatosan hullik, és az iskolában a gyerekkorukat élő cigányok olyan erővel dobják neked, hogy kikékül utána a lábad… Azóta nem síelek, mióta olyat estem vele, hogy három hétig nem tudtam lábraállni. Sajnos elment tőle a kedvem, pedig elég jól műveltem…
kirándulás: Szeretek kirándulni, de a hányós részét utálom, amikor a buszt nem bíró osztálytársaim kidobják a taccsot. xD És azt, amikor nagyon sokat kell gyalogolni, hála a lustaságomnak. De jó kint lenni zöldben, de nem kell úgy beszélnem mintha városon laknék, mert falun élek. xD De ettől függetlenül keveset tartózkodok egészséges, kinti környezetben, mert reggeltől estig kb mindig bentülök, kivéve az iskolai szüneteket és a különórákat.
gyermekkacaj: Egy aranyos gyerek arca kúszott lelki szemeim elé.
forró tea: Szeretem. Főleg amit anyukám készít, de nem vagyok mániákus. Azonban ha előttem van, megiszom mind.
virág: Hóvirág ugrott be, talán azért, mert a tavasz hírnöke. <3 Nagyon szeretek virágot kapni, és anyukámat és nagyszüleimet mindig meglepem virággal, kivéve az idén, de bepótolom, mert szégyellem magam.
szeretet: A családom, amint együtt tévézünk, és nem jön fel semmilyen ábránd-pusztító téma. Amikor odabújok anyukámhoz, és rátehénkedek apukámra. Amikor együtt eszünk, és mindkettőjüknek óriási puszit adok, mikor végeztünk. Amikor anyukám csak úgy jön, és megölel. Amikor édösapám írja sms-ben, hogy “Nem baj. Szeretlek.”, mert el vagyok keseredve, és ő nincs itthon, és megírom neki. Amikor a barátaimmal lehetek…
fénykép: Anyukám régen fotós volt, talán ő az, aki bennem buzdította azt az érzést, hogy ezt nekem is ki kell próbáljam. Persze nagyon kezdetleges szinten állok, mostanában időm sincs fotózni, de amikor van, akkor nagyon jól érzem magam.
reggel: Az az utálatos koránkelés…
mobiltelefon: Mindenhová magammal viszem, még a wc-re is. Talán függő vagyok, nem bírom ha valakit nem tudok elérni, és valaki engem nem tud elérni.
munka: A felnőttéválás egyik jelképe nálam. Jó munkát találni, önálló nőként élni…
társ: A másik felem. Van ilyen? Volt már rá példa, hogy valakivel nagyon megegyezett az ízlésünk pár dologban, gondolkodásmódunk, de olyan, hogy tényleg teljesen mindenben, olyan még nem volt. Nem is hiszem, hogy lesz…
zöld: A tavasz jele.
víz: Imádom, imádok úszni, és minden ezzel járó dolgot. Nemhiába halak a csillagjegyem. Olyan vagyok mint egy halacska, aki nem bírja víz nélkül, néha hiányzik, hogy ússzak egy jót.
szerelem: Hát a legelső dolog ami eszembejut róla, az az, ami vele jár, a szerelemmel. Ábrándozás, bizsergés, pillangók a gyomorban… Csók, ölelés, nyakrapuszi. És minden, amit megosztasz azzal, akibe szerelmes vagy.
féltékenység: A zöld szemű szörny.
könyv: Szeretek olvasni, de mostanában hanyagoltam. Néha jó elmerülni a könyvek világában, és átérezni azt, amit a szereplők is… Szeretem a könyveket.
álom: Az energiatest elkószál, de egy ezüstszál összeköti a testtel. Milyen jó, hogy ez neked csak bolondság. ^_^
játék: Nem szeretek játszani, főleg nem azt, amire megkérnek. Amihez kedvem támad, néha, ritkán, talán azt. Ilyen a Nórival való vízivás másodpercre… =D
sírás: Szoktam sírni, akármi bánt, sírok. Ha szomorú vagyok, és valaki megkérdezi, hogy mi a baj, nagyon gyorsan könnyek gyűlnek a szemembe, és alig-alig bírom visszatartani… Örömtől még nem sírtam, legalábbis nem emlékszem rá. Lehet csak ezután jönnek az olyan boldogsághormonnal teli jelenetek, hogy sírnom kell. :]
Hát ennyi. Én erre asszociáltam. <3 Szeretem magam. : D
Ez a kifejezés: testem, helyes. Ez a kifejezés: lelkem, – nem helyes. Lelkem helyett azt kellene mondani: én. március 4, 2009
Pár érdekes dolog rólam, amit lehet, hogy tudtatok, és lehet, hogy nem.
- Szeretem a spenótot.
- Amit rám erőltetnek akkor sem tetszik, ha azelőtt szerettem volna.
- Kicsikoromban olyan volt a fejem, mint egy dinnye. =D <3
- Régen sem volt sok önbizalmam. Utáltam szerepelni mint most is.
- Szeretek úszni, szeretem Hajdúszoboszlót.
- Számomra öröm, ha valakinek meglepetést szerezhetek és felköszönthetem a születésnapján, de a névnapokra nem fektetek olyan nagy hangsúlyt.
- Kicsit anyáskodó vagyok, sokak szerint lenéző is.
- Őszinte vagyok.
- Sokszor jólesik bunkónak lenni.
- Ha belátom, hogy én hibáztam, akkor bocsánatot kérek. Ha viszont nem, akkor elvárom, hogy a másik fél kérjen tőlem bocsánatot.
- Szeretek vitatkozni.
- Néha jó érzés szomorúnak lenni, és utána nagyon boldognak.
- Általában pozitívan gondolkodom, és vigyázok, hogy ne tegyem keresztbe a lábam, de sokszor nem veszem észre és jobb is úgy ülni.
- Szeretnék egészségesen étkezni, de egyszerűen nem tudok lemondani minden atomfinom kajáról.
- Csokifüggő vagyok.
- Kevés gyümölcsöt eszem.
- Kevés vizet iszom, amin kénytelen vagyok változtatni.
- A két vesém lentebb van a megszokottnál, de ez is teljesen normális.
- Teljesen megrémiszt a halál gondolata, és az is, hogy egyszer ugyanúgy nekem és ugyanúgy minden szerettemnek meg kell halnia, de igyekszem nem erre gondolni.
- Utálom ha átvernek.
- Utálom ha hazudnak nekem, még akkor is ha az kegyes hazugság.
- Egyenesen gyűlölöm, ha utánoznak, amit lehet, hogy fel fogok dolgozni majd valamikor egy másik bejegyzésemben.
- Nagyon félek a halottaktól.
- Régen féltem a szellemektől, és mostanában is.
- Szeretném megismerni az őrangyalomat.
- Nem bánnám, ha találkozhatnék Istennel egyszer.
- Mostanában hanyagoltam az olvasást.
- Szeretnék egy testvért, vagy magam mellé egy társat aki velem lakhat a házban. Például egy szuszogó kutyabébit.
- Érdekelnek az ezoterikus témák.
- Halak a csillagjegyem.
- Sokszor túlzásokba esek.
- Rég nem fotóztam egy jót.
- Hajlamos vagyok nagyon szeretethiányos lenni.
- Néha odabújok anyukámhoz, és sokszor megölelem és megszeretgetem a szüleimet, hiszen nekik köszönhetek majdnem mindent.
- Imádom az apukám kék szemeit és az anyukám óriási szempilláit, mikor kihúzza.
- Nagyon szépnek tartom anyukámat.
- Általában szótfogadok.
- Régen feleseltem.
- Nem csillagos 10-es a helyesírásom.
- Nem szeretem a kritikákat, de ha kell, elviselem őket.
- Könnyen megsértődök.
- Utálom a havat és a hideget.
- Büszke vagyok rá, hogy Albert Eisteinnel van egy napon a születésnapom.
- Van pár célom, amiből mindent el szeretnék érni.
- Könnyen feladom, és hamar elveszítem a céltudatosságomat.
- Van pár tulajdonság, amiről csak álmodozok.
- Növesztem a hajam.
- Megválogatom a barátaimat, és itt nem az anyagi teret nézem.
- Szeretek rajzolni, énekelni is néha, amire most jöttem rá, de a hangom katasztrófa.
- Ha boldog vagyok legszívesebben felrepülnék a felhők közé, és akkor mindenkit szeretek. Na jó, tisztelet a kivételnek.
- Igen, vannak emberek akik utálnak és olyanok is akiket én utálok. De amúgy le vannak szarva.
- Szeretek nagyszülőknél enni.
- Az egyik dédmamámnak négy veséje volt.
- Szeretem a családomat, sajnos ezzel nem mindenki van így…
- Könnyen ítélkezek.
- Nehezen tudok mostanában koncentrálni.
- Szeretem Nórit, Timit, Kingát, Jokót, Anitát, Krisztit, Levit, Gábort, Katát és Henit. Igazából őket tartom BARÁTAIMNAK. A sorrend nem fontos, így jutottatok eszembe.
- Vannak még akiket kedvelek, de gondolom érzitek a különbséget.
- Rémálmaim közé sorolom a nőgyógyászt.
- Szeretem ha bíztatnak.
- Néha hajlamos vagyok nagyon sokat beszélni magamról, és észre sem venni a másik embert mellettem.
- Szeretem ha segítenek nekem és én is szívesen segítek.
- Néha jólesik lelki támasznak lenni.
- Sokszor van megállíthatatlan röhögőgörcsöm.
- Sokszor érzek szégyent más emberek miatt.
- Imádok utazni, egyszer biztos fogok repülni is.
- Szeretnék a Harry Potter világban élni.
- Szeretek érezni.
- Szép ez a szám…
Hupikék törpök, itt a mangó izű fánk… március 4, 2009
Mi történt mostanában? Rég nem írtam… egyre többet szédültem, egyre többet fájt a hasam, szinte tanulni is alig volt erőm. A gondolataimat általában nehezen szedtem össze, de arra jutottam, hogy változtatnom kéne. Gyökeresen.
Kezdjük a hét első napjával. Hétfő… Nem volt semmi különleges, de kellemes sem az iskolában. Sőt. Már reggel is úgy ébredtem, hogy nagyon fáj a hasam. Anyukám adott egy fájdalomcsillapítót, ami szerintem elég sokáig tartott, de az utolsó előtti óra végén megint rosszul lettem. Szédültem, hányingerem volt és nagyon fájt a hasam. Hazakéreztem tornáról, alig vártam, hogy érjek haza… egész délután aludtam, majd elmentem matekra Nórival, remélve, hogy jobban leszek. Émelyegtem, az agyam tompa volt – így figyelni sem tudtam. Egy teljes óra után hazajöttem, pedig kettőt kellett volna ülnöm. Szar érzés volt. Utána anyukám nagyon ideges lett, hogy mi lehet a bajom, ígyhát elmentünk szépen a doktornénihez, hogy vizsgáljon meg. Megtapogatta azt a gyönyörűszép lapos hasikámat, meghallgatta a tüdőimet de nem tudta megmondani, hogy mi lehet a bajom, így azt javasolta, hogy menjünk el szépen egy ultrahangos vizsgálatra. Továbbra is rosszul voltam. Kedden természetesen nem jelentem meg az iskolában. Úgy volt, hogy kedden megyünk ultrahangra de nem tudott minket fogadni a kedves Ciobanca doktorbácsi, ezért szerdára lett megbeszélve. Az agyamat fárasztottam egész napi tévézéssel az ágyban, betakarózva. Közben teáztam, és megettem egy pirítóst. Megnéztem a “Mean Girls” című filmet angolul és román felirattal mert jobb választásom nem volt… várva a szebb jövőt. Azelőtt pedig megnéztem a Viasat3-on a “Segítség, gyerekeim vannak!” idegbajos műsora egy részét, meg azelőtt a Cartoon Networkon pár részt a Tom és Jerryből. Mindig is szerettem azt a mesét. <3 Normális esetben halálra untam volna magam a tévé előtt, de most valahogy jó volt lustizni kicsikét… Jó volt pihenni, csak fekve nem szédültem. Eljött az éjszaka, és persze, hogy nehezen aludtam el a vasárnap éjjeli annyira rossz álmom miatt, hogy még mindig aggaszt. Szörnyű volt. Írtó szívdobogással ébredtem, és izzadt a tenyerem és meg voltam ijedve… Van ilyen. Aztán szépen eljött a ma reggel. Szerda van. Nem volt szabad egyek semmit. Fél 10 körül elkezdtem készülődni – zuhanyzás, hajszárítás ésatöbbi. Közben kitalálták a szüleim, hogy vérvétel is lesz. Először azt hittem, hogy csak az ultrahang miatt nem ehetek de később rájöttem, hogy a vérvétel miatt. Kb 11-re bent voltunk Zilahon, mert a szüleimnek elintéznivalóik voltak. Negyed 1-kor anyukám visszatért a céghez, és mondta, hogy készülődjek. Az éhséggel harcoltam, három szendvics mindvégig mellettem volt… Már gyomoridegem volt – őszintén szólva – a vérvétel miatt. Először úgy volt, hogy az ultrahangra megyünk. Megdöbbentő, hogy milyen kórház volt ez… Látszik, hogy régi, román, lerobbant kórház. Nem szeretnék olyan helyre kerülni. Tele volt öreg nénikkel és bácsikkal. Aztán apukám azt javasolta, hogy menjünk el gyorsan édösanyámmal, hogy vegyenek tőlem vért. Ettől a kórháztól nagyon kevés járás a másik poliklinikáig. Látszik, hogy magántulajdon. Az előző kórházhoz képest mintha egy palotába kerültem volna. Minden modern és a tisztaság tökéletes. Majd találkoztunk Haller doktornővel, aki ismeri anyukámat, így egy kis pilánk is volt… Hiába mondtam neki, hogy félek, leszarta. =D Nem is figyelt oda rám, mikor mondtam. A vérvétel kicsit kellemetlen volt, de hát ezt mindenki tudja… Aztán azt javasolta, hogy az ottani doktornővel vizsgáltasson meg anyukám, de mivel már bejelentkeztünk a másik helyre visszamentünk. Apukám vigyorogva fogadott minket, az egész váróteremben csak mi röhögtünk. : D Aztán kiderült, hogy egy órát késik Ciobanca doktorbácsi műtét miatt, és akkor már inkább visszamentünk a poliklinikára. Na ott aztán kb 2 órát vártunk, de megérte. Rettenet szimpatikus volt a doktornő, ritkán találkozni ilyennel. Megnézte az analízist, és rögtön sorolta, hogy mi nem jó. Aztán megvizsgált ultrahangon, minden rendben volt. A részleteket nem kötöm az orrotokra. ;D Holnap sem megyek oskolába, most is szédülök.
Na ennyi volt.
