Fáj a fejem.
Szeretem Anyukámat.
Uhh. Akartam írni. De már nincs kedvem.
Szerintem jó sírni, ha van ki vállán. Én szeretek sírni.
A messzi világban egy réten ül, a jövő egy telefonnál, bele fennkölt szavakat mond nekem, hazudik, hogy valahol vár… Április 16, 2009
Na, itt vagyok. Lehet, hogy hasonlítani fog ez a bejegyzés a lelkemhez, de lehet, hogy nem. Ki tudja, fura érzések kavarognak bennem…
Szájakat becsukni. Igen, jól látjátok, találkoztam végre négy hónap után újból Kingával és remélhetőleg találkozunk újra kábé másfél hónap múlva. <3
hatásszünet
Mikor is írtam utoljára? Elég régen, úgy emlékszem. Kriszti barátnőm közölte is velem, hogy milyen unalmas vagyok. :] Valóban, tényleg az vagyok, és nem csak blog téren… Ha letekertek kicsit, akkor látni fogjátok, hogy mit közöltem a néppel pár nappal ezelőtt. Unok írkálni -> ez igaz. Nem leszek fent se yahoon se msnen -> ez nem igaz. Normálisan jelen voltam szokásomhoz híven mindenhol, ugyanis nem tudtam mit csinálni. Vagyis tudtam volna… csak azokhoz a dolgokhoz a lustaságom erősebb nálam. Ilyen például a tanulás, takarítás. Néha még aludni is lusta vagyok… Pár napja azt fedeztem fel magamon, hogy se lefeküdni sincs kedvem, se internetezgetni, csak bámulom a képernyőt és néha bepötyögök pár szavacskát a keresőbe vagy csak valakivel beszélgetek… Itt vannak a vizsgák a nyakamon, félek. Az utolsó alkalom, hogy jó jegyeket érjek el és bebiztosítsam magam, hogy bejutok a Silvánia Főgimnáziumba.
Olyan vagyok, mint akiben leállt minden vagy csak valami. Gyakorlatilag semmihez nincs kedvem és megelégedve sem vagyok semmivel… Amihez lenne kedvem, hát, az meg nem valósítható meg. (…) Néha csak matekozni támad kedvem, előveszem a példatárat, amiben olyan változatok vannak, mint amilyen a vizsga lesz, megakadok egy feladatnál és elmegy a kedvem mindentől… Olvasni sincs kedvem, se fényképezni, semmihez. Mi lesz nyáron? Nem tudom. 15 éves vagyok, tehát munkát nem vállalhatok hivatalosan maximum szülői beleegyezéssel, aláírással, stb. Gondoltam a bébiszittekedésre, Timi említette, hogy hátha lenne ilyen lehetőségünk… de 1. : nincs türelmem a gyerekekhez. 2. : mit csinálok ha lenyel valamit, és a kezeim között fullad meg? Szóval azt hiszem leteszek erről az ötletről is. Apukám említette, hogy ő tudna nekem munkát adni a cégben, de hogy milyen munkát, szerintem azzal ő sincs tisztában még teljesen, és inkább nincs kedvem magyarázni, hogy milyen ötletet adott. Pedig szeretnék saját erőből pénzt gyűjteni illetve “keresni” ha illethetem ezzel a szóval a szándékomat. Nem szeretem, hogy rá vagyok szorulva a szüleimre, csak nehéz még tenni ellene ebben a környezetben és ebben a korban. Nem mintha nem kapnék meg mindent, amit szeretnék, csak néha felhánytorgatják, amit utálok, vagy van olyan, mikor hetekig könyörgök egy új felsőért, farmerért, szoknyáért… Szeretnék valamilyen szinten a sarkamra állni már, de van aki nem gondolja ezt így, akinek erről már meséltem.
A másik dolog ami fáj, hogy bizonyos emberek az életemben teljes mértékben félreismernek, és olyan dolgokat feltételeznek rólam, amik nagyon rosszul esnek, hiszen én pont az ellenkezője akarok lenni annak, amit mondanak. Olyan emberekhez hasonlítanak engem, akiket én lenézek. És ezek az emberek a szüleim… Csak egy kicsit kéne engedékenyebbek legyenek. Idézek: “az agyad nem hogy átlagos, hanem átlagon aluli”. Köszi! :] És nem tudom miért feltételeznek ilyet rólam, hiszen tanulok, nem festem a hajam, nem akarok én lenni a “legmenőbb” csaj itt (aki itt él az érti, mire mondom, és az is, akinek már meséltem róla), nem rakatok műkörmöt és egyéb ilyen dolgok. Nem is értem, hogy 14-15 évesen miért van ilyesmire szüksége az embernek (bár volt egy olyan bejegyzésem, ahol hajfestésről beszéltem, amiről nyilvánvalóan már régen lemondtam). Néha azt mondják, hogy túl komolyan veszem én ezt a fiút és még különböző dolgokat említenek nekem, amik egyáltalán nem valósak. Itt Jokóról beszélnek, akivel igen, járunk már papíron is négy egész hónapja. “Járunk” … Csúnya szó, nekem sem tetszik. Hogy írhatnám körül a kapcsolatunkat? Egy nagyon erős barátság szerelemmé alakult át mindkettőnk részéről. Ezen kívül teljes mértékben egymás mellett állunk mindig, mindenben. Persze, néha van egy kis veszekedés, mint minden kapcsolatban. Itt most úgy érzem a “kapcsolat” szó túl erős kifejezés még az én koromban, de lehet, hogy nem… Na tehát ott tartottam, hogy a szüleim szerint túl komolyan foglalkozok vele. Lehet, hogy igazuk van… de annak vajon jobban örülnének, ha minden héten más pasival smárolnék mindegy, hogy hol, csak smároljak? Vagy annak ha elkérezek egy bizonyos időpontig és rá három-négy órára érnék haza és még nekem állna feljebb? Még soha nem késtem, csak perceket max. Persze, olyan volt, hogy mondtam épp kimegyek öt percre Jokóhoz és fél óra lett belőle, de ez más, mint amikor elkérezek x időig és nem tartom be a megbeszélt időpontot. Oké, tudom, lenne még min változtatnom, és a szüleim csak a jót akarják nekem, de igazán örülnék, ha jobban megbíznának bennem és több mindent megengednének. Bár az is lehet, hogy csak idő kérdése az egész, és mindent meg fogok köszönni nekik, amit most ellenséges, rossz, gonosz dolognak találok.
Szeretnék már túlesni a vizsgákon, úgy, hogy utána sikerélményem legyen. De ehhez tanulnom kell, és tanulni is fogok. Nehéz teljesen elhatározni magam, de muszáj… Most, 29.-én lesz az első, magyarból. Nem érzem valami felkészültnek magam, félek is kicsit tőle. De ha múlt félévben is így éreztem, és 9,60-at írtam akkor remélem most sem lesz rosszabb az eredményem. Utána május 5.-én lesz a román, amitől természetesen félek. Magyar faluban, magyar környezetben nőttem fel. Míg városban már a velem egykorú gyerekek szinte tökéletesen beszélik a nyelvet, nekem nagyon nehezen megy… Emlékszem, 5-6-7 éves koromban csak annyit tudtam kinyögni a telefonba, ha románul szóltak bele, hogy “da” vagy “nu” ami annyit tesz, mint “igen” és “nem”. Ezzel ellentétben egy ilyen idős gyerek városon sokkal nagyobb román szókinccsel rendelkezik, ugyebár. Május 13.-án lesz a matek, amiből most tényleg de tééényleg szeretnék jó jegyet kapni. A múlt félévi szégyen, nem szégyen 7,30 lett. Irtó gyenge… Igen, nem készültem rá eleget, elhanyagoltam. Tanultam a hibámból, most jobban fel fogok rá készülni. Legalábbis megpróbálok… A földrajz május 21.-én lesz, román nyelven. Nagyon nehezen megy és sokat is kell tanulni. A múlt félévben 9,30 lett de simán lehetett volna 9,50 a tanárom elmondása szerint, csak néha nem lehet megérteni a javítótanárokat. Nem tudom, hogy hogy élem én ezt túl. Ááá.
Mi történt a napokban? Húsvét volt. Az egyetlen jó dolog az egész ünnepben két dolog volt. Az egyik, hogy találkozhattam Kingával és nagyon jól szórakoztunk együtt. A másikat nem hozom nyilvánosságra… <3
Na jó, most megyek alukálni, mert hiába van itt most még vakáció, holnap lesz matek konzultációm.
Csókszi.
xDDDDDD Április 2, 2009
Kérdőjelek barátom küldte át ezt a remekműt. Elmondása szerint ” a sok emó kiscsajról meg a többiről jutott eszembe, kissé személyes stílusba öntve “. : D Csodáljátok.
