június 30, 2009
Bárkivel megtörténhet. Az ember rájön, hogy valahol elszúrta az életét. Nem szeretik eléggé, netán ő nem szeret eléggé, bárkit és bármit: hitvest, munkatársat, hivatást, napkeltét, az életet olyképpen, miként az zajlik- és a szervezet mindenféle baljós tünettel válaszol a megdöccent léleknek.
- Vavyan Fable -
Asszem lázas vagyok.
június 29, 2009
Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.
- Charles Haddon Spurgeon -
A mesének vége és álmodom, hogy virág nyílik a domboldalon, a felhők fölött ragyog a nap… június 29, 2009
Egy olyan világban élünk, ahol már nincs idő álmodozásra, illúziók kergetésére, még akkor sem, ha nagyon sok ember szereti az állát megtámasztani és becsukott szemmel átzuhanni egy olyan bolygóra, ahol nincs idő, ahol még a levegő is tömény boldogságból van és mintha a mi bolygónkat egy szelektív, szivárványszemüveggel szemlélné. Saját magam is ebbe a csoportba tartozom… Aztán ha valamiben/valakiben csalódok olyan nagyot koppanok, hogy sírás a vége általában. Ilyenkor mondják az emberek, hogy na én meghátráltam az élettől, na én beszartam már elég korán. És nem azért, mert ma már voltam dolgozni Szuperapunál és nagyondenagyon irritál az a program amit meg kell tanulnom használni (igencsak messze áll az érdeklődési körömtől) hanem azért mert egyszerűen rájöttem, hogy az Élet nem éppen az, aminek elképzeltem. Ha felnövök, mihez kezdek? Semmi nincs ínyemre, ami hasznos, viszont ami nem hasznos azt szeretem csinálni… Na és ennél a pontnál jöttem rá, hogy iskolába ezerszer jobban szeretek járni, mint “dolgozni”. Tehát ebből következik, hogy nagyon sokat kell tanulnom, hogy talpon tudjak maradni modern nőként majd 10-15 év múlva és ne legyek senkire se rászorulva. Tanulnom kell, mert a mai világban már igen keveset ér az, aki nem tanul. Már most úgy érzem, hogy az ilyen emberek el vannak nyomva… Azt hittem, hogy én ettől jobb vagyok, de nem… Nem értem el túl jó eredményt megyei szinten (saját magamhoz viszonyítva, természetesen az osztálytársamnak aki 2409 gyerekből a megyében 2406. annak ez mennyország lenne). Meg sokszor elegem van abból, hogy semmi lehetőségem sincs… Hiába lakok én egy kisvároshoz közel, alig vannak itt lehetőségek. Szívesen mennék nyelvtanfolyamra, mint pl. Kriszti… De hova? Kihez? Max különórára járhatok, de azt meg unom (nem kicsit). Ha meg itthonmaradok tanulás céljából, amit igencsak kéne mert ha bejutok a legjobb suliba akkor nem akarok hátul maradni, akaratgyenge vagyok, és úgyis abbahagynám és folytatnám a lustulást mint ahogy szoktam. Vagy sütnék egy sütit, készítenék pár fotót vagy esetleg olvasnék egy könyvet. És ebből állna a napom… Felkelnék 12 körül, internet, kaja, internet, alvás, kaja, olvasás vagy egyéb tevékenység és ennyi. Meg takarítanék, mert sokszor szégyellem, hogy milyen egy lusta disznó vagyok. Egyszerűen nem vagyok hozzászokva a munkához. Ha meg nekem ezt megmondja valaki, vérig vagyok sértve pedig általában igazuk van. Más téma, hogy vannak emberek, akikről azt hittem, hogy ismernek, és mégis olyan dolgokat állítanak rólam amik tényleg nem úgy vannak… Na olyankor önt el egy irtózatos szomorúság-hullám, hogy miért van ez?… Bár ez gondolom nem csak velem fordul elő, sőt vannak olyanok, akikkel rosszabb dolgok is megtörténnek/megtörténtek. Mostanában magamra sem ismerek. A környezet van rám ilyen hatással, amiben élek… Bunkó vagyok egy csomó emberrel, de van akivel okkal (?). Beszélgetni se sok kedvem van senkivel, inkább ülök a szobámban és sírok. Az egyetlen ember akivel tényleg szeretek beszélgetni, és nem irritál az Krisztina… lehet azért, mert ritkán beszélünk. Ja meg Nóri akit nagyon szeretek még… A többiekkel hadilábon állok most. Bocsi. Ilyen vagyok… Utáljatok érte.
Rossz a kedvem. Nem tetszik semmi. Hajlandó se vagyok lépni… Ilyenkor veregetném meg a vállam és mondanám: Gratulálok Annamária! . . .
Védett: van miért betenni jelszavasnak. tehát ha kell a jelszó, nyugodtan kérd el. június 27, 2009
Hozzászólások megtekintéséhez add meg a jelszavadat
Holnap… június 22, 2009
…elmegyek kicsit, nehogy begolyózzak. Sátorozni megyek az osztályom felével (nagyobbrészt az értelmesebbik felével). Jól fogom magam érezni, csak az eső ne essen. Meg azért nagy meleg se legyen. Meg ne jöjjön meg… : DD
Pénteken…
…este hazaérek, de szombat reggel már kb újból útnak indulok. Szupcsi. <3
Vasárnap…
…hazaérek, és arra gondolok, hogy már négy hét eltelt.
Jókamagyargyerekek.
Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz, de magyarul álmodsz, magyarul sírsz. június 18, 2009
Lélekben kicsit megújítva magam térek vissza ide. Olyan furcsa minden… Nem kapom a helyem. Úgy érzem, hogy begolyózok ha nem csinálok valamit, viszont ha csinálok, akkor meg hamar megunom. Az utóbbi időben nem műveltem sok érdekes dolgot, talán a legérdekesebb (az én életemhez viszonyítva) egy új könyvbe belekezdés volt. Tetszik, bár van pár szó amit nem értek, de azt meg megkérdezem… Igazi nő vagy? Vajon én az vagyok?… Kétlem, hiszen még gyerek vagyok, így nő sem lehetek. És nem is próbálok minél hamarabb nőt faragni magamból kívülről, max belülről. De mindkettő hosszadalmas folyamat (lenne).
A napjaim úgy telnek, mint bárki másnak: élek. Reggel felkelek (na jó, mióta vakáció van általában 11:15 körül), kimászom a vécéig, bekapcsolom a gépet, leülök megnézni a szokásos oldalakat, bekapok valamit és unatkozok. Általában Nórival töltöm az időm, bár van amikor inkább egyedül szeretek üldögélni. Sütit sütök vagy csak simán fekszem az ágyamon, bámulom a mennyezetet és gondolkodok. Folyamatosan tudok gondolkodni valamin. Mondták már, hogy túl sokat agyalok. Ha itthon lenne Jokó akkor minden bizonnyal nem unatkoznék, aktívabb lennék, nem lenne ennyiszer rossz kedvem, és minden ehhez hasonló mókaság.
Amúgy pénteken ballagtam. Furcsa volt ott kint állni, mert eddig mindig mások ballagtak én meg néztem, most meg megfordult ez a helyzet. Máskor jóval másabbnak képzeltem el azt az érzést… Nem olyan volt, mint amilyet elképzeltem. Nem dúltak a fejemben világmegváltó gondolatok, hogy jaj én éppen ballagok. Örömmel átvettem a díjaimat, és abszolút nem kellett sírnom, mint pár osztálytársamnak (amit nem ítélek el, félreértés ne essék), hanem inkább vigyorognom kellett. : D Szerintem azért nem éreztem egy csöppet sem azt a sírós-fojtós érzést, mert kb 2 és fél héttel ezelőtt annyit sírtam, hogy egy pici ideig immunis lettem az ilyesmire. Viszont vannak, akikre haragszom, mert még annyit se mondtak, hogy ügyes vagy. -.-’ Bár tudom, hogy ilyesmit nem illik mondani, de én nem bírom! =D
Közben találkoztam Kingával, bár elég kevés időt töltöttünk együtt, jó volt. Úgy tervezzük, hogy megyek hozzá nemsokára és ő is jön ide, de még ki tudja mi lesz… Ember tervez, Isten végez. És ha mennék hozzá még talán Krisztivel is összehozhatnánk egy találkozót.
Amúgy megtudtam, hogy a megyében (2409 gyerek közül – magyarok, románok, németek, cigányok -> vagy ha úgy tetszik, romák) 278. vagyok, a magyarok közül pedig 33. Persze érdekes, hogy a négy évi átlagja a tőlem előrébb elhelyezkedő magyar gyerekeknek sokkal kisebb volt mint az enyém, de a vizsgák jobban sikerültek -> nem csak egy ember mondta, hogy ezeken a helyeken segítettek/engedtek nekik sok mindent (=csaltak), hogy jó jegyeket érjenek el, és jussanak be a kívánt gimnáziumba. És kötve hiszem, hogy sokkal ügyesebbek lennének tőlem akik ezeken a helyeken laknak, az osztályfőnököm is (akiről nehogy azt higgyétek, hogy nem őszinte, mert minden helyzetben az) azt mondta, hogy ez felháborító. Persze tanulhattam volna többet is hetedikben… De ettől függetlenül, ugyanez a véleményem. Ja meg természetesen tudom, hogy vannak tőlem jobb diákok, itt párról beszélek, az olyanokról, amit fent említettem. (De hülyén fogalmazok mostanában… xD)
Most mendegél a mandarin, mendegél a mandarian, mendegél a mandarin… az ágyba. Ez bombajó!
Egy kép, amit ma készítettem:
bolondság.
