Boldog születésnapot! :]
ParadoxHavernek, aki többet is érdemelne. ^_^
Ahj. <3 július 24, 2009
Végre itthon csücsülök a saját szobámban a saját székemen a magánszférámban. Kicsit hiányzott már ez a környezet. De most elkezdek mesélni… *-*
Szupcsi dolgok történtek velem az elmúlt két hétben. Jó hely a Mutterland, szeretek ott lenni. Főleg, hogy mindenki magyarul beszél. : D És nem kell azon idegeskedni, hogy ha valamit akarok venni a boltban hogy mondjam meg magyarázzam el… : D Na ez mindegy is. Nekem ez jutott, Romániában kell élnem. Amit amúgy szeretek, de 1000x jobb lenne ha még Magyarországhoz tartoznánk. Mert közel vagyunk a határhoz… =(
Július 11-edikén, szombaton reggel elindultunk Szentmártonkátára Apukámmal, aki igencsak rendes volt és hálás vagyok érte, hogy megtette miattam azt a nagy szívességet, hogy elfurikázott 4 órán keresztül oda meg vissza miattam (tehát így 8 órát utazott). Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hogy miattam ennyi plusz fáradalmat tesz de annyira jó vooolt. <3
Kicsit idegesen indultunk el mindketten, de ez mellékes. Az ipodomról próbáltam minél jobb számokat betenni, hogy tetszenek neki, erre azt kaptam, hogy mindennek halál szaga van meg hogy én nem élek igazán… =D Pedig én csak lassabb számokat tettem, hogy bejöjjenek neki, erre meg ezt kaptam. És kiderült, hogy imádja a pörgős mai számokat. Még a Prodigyt is… : DDD <3
Amikor odaértünk kb. délután 2 körül lehetett. Kicsit zavarban voltam, jó volt látni Kingát újból. Bettinát is megláttam élőben, mert eddig csak képeken láttam… És találkoztam a család többi tagjával is. Már nem emlékszem, hogy melyik nap mit csináltunk, de a vicces történetek persze megmaradtak bennem szerencsére. : D Még első délután nem tudtam pontosan, hogy a wc hol van… És Kingáni úgy van megoldva az előszoba, hogy ilyen fa burkolatú az egyik fal és egymás mellett van 3 ajtó… Kettő ebből cipőtartó, a legutolsó a wc ajtaja. : D Természetesen nem figyeltem meg pontosan, hogy melyik a wc. Nézek ki a fejemből és megyek pisilni, erre kinyitom az egyik cipőtartó ajtaját… Nézek nagyokat, hogy akkor mi van, mert furán nyílott az ajtó meg felette volt még egy, tehát le kellett volna hajolni, hogy be tudjak menni a “wc-re”. Bámulok be a sötétbe, hogy ez komoly? : DDD És Kinga akkor közölte velem, hogy eltévesztettem a házszámot. ^_^ Nagyon röhögtünk. : D
Itt épp próbálom a számba tuszkolni a gumicukor-vámpírfogat.
Egyik reggel úgy ébredtünk Kingával, hogy mindketten rosszat álmodtunk. Nálam szokásos az ilyesmi, hogy sokan halnak meg álmomban (szeretteim, ismeretlenek), vagy hullákat látok nyitott koporsóban… Ez a téma amitől nagyon félek. Most is ehhez hasonló álmom volt, Kingának pedig olyasmi, hogy ment utána a sátán. Meg arra emlékszek a magyarázatából, hogy elkezdtek utánam menni Áronnal (a testvérével) a vonatállomásra mert találkoztam Jokóval. : D És elkezdtek imádkozni, ami vicces, mert nem vall rájuk. Na mindegy. A lényeg, hogy reggel megbeszéltük az álmainkat, és már teljesen belemerültünk az ilyen témákba (halál, halottak, élet a halál után), és Blanka beront az ajtón óriási zajjal. Annyira megijedtem, hogy azt hittem megreped a szívem, fura hangot adtam ki, röhögés + megijedés = nagyon hülye hang, mert valahogy rájöttem, hogy Blanka volt, tehát röhögtem, de nagy volt a sokk. Utána derült ki, hogy azt mondta, hogy “Iskolába kell menni!” amit nem értettem akkor. : D
Egyik nap voltunk moziba megnézni a Jégkorszak 3-at, amit untam az elején, a vége volt csak jó. Általában az ilyen animációs filmek, mint a Jégkorszak vagy Shrek első-két résznél még szórakoztató, de a többi unalmas szerintem, erőltetett. Voltak benne jó poénok, de az eddigi részek egyértelműen jobbak voltak. 3D-s volt amúgy, de nem mindig éreztem, hogy 3 dimenzióban “látom”. A moziban megy/ment még (nem tudom megy-e még) a Titanic dokumentumfilm, szintén 3D-s… De nem kaptam társaságot, hogy kivel nézzem meg. Kinga bizonytalankodott egész két héten keresztül, hogy nem tudja, hogy meg akarja-e nézni, ezért sajnos nem nézhettem meg, pedig szívesen beültem volna rá. Nagyot nem veszített volna ha beül velem a moziba és megnézi, elvégre csak 45 perc, de hát ebben a helyzetben nem találtam emberemre. Még most is furdal a kíváncsiság, hogy milyen lehet az a film, főleg 3D-ben. Régen kíváncsiságom oltására képeket nézegettem a hajóroncsról, de annyival is maradtam. Nem szeretem ha valaki bizonytalan ilyen egyszerű dolgokban.
Másik nap (nem tudom már, hogy melyik nap voltunk itt meg ott, tehát nem sorrendben írom), voltunk jégkorcsolyázni a Pólusban. Végülis eszembejutott, hogy ez csütörtökön volt, mert Kriszti akkor otthon tartózkodott, és oltott le, hogy miért nem szóltam neki, mert tudtunk volna találkozni… : D Jégkorcsolyáztunk egy jót, meglepődésemre egyszer sem estem el, max olyan volt, hogy Kingával megfogtuk egymás kezét, és megpördültünk majdnem elesve fenekünket mutatva a Pólusban tartózkodóknak. xD Azon is meglepődtem, hogy a kolozsvári Pólus jobb, mint a budapesti, valahogy jobban tetszik. Meg nagyobb is. Na de ez nemgáz, mert mindkettőbe ritkán járok, és amúgyis az Arénában voltunk a legtöbbet. : D
Balról jobbra: Kinga, én, Áron, Blanka, Dóri
Egyik vicces dolog az volt még, amikor elvonatoztunk Nagykátáig, és jöttünk visszafele a vonatállomásról (a Kingáék otthona és a vonatállomás között véleményem szerint elég nagy a távolság), séta közben 5 percen belül kettő cserebogár akadt a hajamba. Imádom őket… : D Utána Kinga is megijedt, mert úgy érezte, hogy beleakadt a kibontott hajába egy aranyos bogájjka de végülis nem, mert csak elszállt a feje mellett (szerintem : D).
Ezen kívül majdnem minden nap Budapesten voltunk, általában az Arénában. Voltunk Sugarshopban is, és tényleg olyan jó, mint amilyen véleményeket olvastam róla. ^_^ Jó lenne, ha nem 4 órára laknék egy ilyen helytől, hanem mondjuk 1 órára mint Kingáék. : D Vettünk gumicukrokat meg dinótojás rágót, bár ezektől jobbat vártam volna. A süti viszont amit ettem, nagyon ízlett. ^_^ Ezen kívül mindketten vettünk egy ugyanolyan nyalókát, majdnem a legnagyobbik fajtából. Boldogan tértünk haza a szerzeményeinkkel.
Kingának nyalókafeje van : D
Ami viszont változott, az az volt, hogy mégse megyünk a táborba. Már mindketten feliratkoztunk, és bár szégyellem magam miatta, hogy nem mentünk el, nem bánom, hogy mégis visszamondtuk. Ugyanis nagy Harry Potter rajongó vagyok, ez a könyvsorozat szerettette meg velem az olvasást. Addig ugyanis utáltam olvasni (kb. másodikos vagy harmadikos lehettem, az első és második rész is ott állt a polcomon egy ideje), és rájöttem hogy léteznek még izgalmas, letehetetlen könyvek, nem mint a Bogáncs pl, ami kötelező volt… =D Azt végig se bírtam olvasni, emlékszem, hogy kín volt a napi előírt 5 oldalt elolvasnom belőle. Aztán Timinek köszönhetően, láttam, hogy elkezdte olvasni a Harry Potter első részét, és mertem észrevételezni, hogy tetszik neki, ezért én is belefogtam. Azóta is nagyon szeretem, mindegyik részét kiolvastam. Van amelyiket többször is. Így vétek lett volna kihagyni a magyarországi premiert szerintem, főleg, hogy az elején volt ha jól tudom 13 perc 3D-s rész belőle. Az ország legnagyobb vetítővásznám láthattam a hatodik részt, egy élmény volt. ^_^ Az egyik résznél nagyon megijedtem, azt hittem bepisilek mert pisilnem kellett… : D Szerintem eddig ez volt a legjobb rész, és nem értem, hogy sok kritikában amiket eddig olvastam, miért írják róla, hogy túl sok benne a szerelmi szál… A Ron és Hermione kapcsolatáról nem tudhattunk meg többet annál, hogy van köztük valami enyhe kapocs, valami enyhe kötődés (ha jól értelmeztem). A Harry és Ginny kapcsolatáról pedig annyit tudtunk meg, hogy mindketten odáig vannak egymásért, de csak egy röpke puszit láttunk, semmi csók, mint ahogy a könyvben volt. Talán a Ron bolond barátnős résznek lehet azt mondani, hogy túl nyálas, de ott egy poén az egész. : D Tetszett, hogy viszonylag több humor volt ebben a részben, de a vége meg nagyon szomorú volt… Harry elveszít mindenkit, aki vigyázott rá, ezért innen csak magára és a barátaira számíthat. Eléggé nyitott maradt a vége, kimaradt Dumbledore temetése, de gondolom azért, mert már nem fért bele. Kíváncsi vagyok milyen lesz a következő rész, bár úgy olvastam, hogy az utolsó részt két részre bontják, és a második felét 2011-ben mutatják be. Végülis szerintem eddig ez volt a leglátványosabb és a legjobb rész, nagyon élveztem. Köszönjük meg szépen David Yatesnek, a rendezőnek. ^_^ És persze Joanne Kathleen Rowlingnak, a csodálatos írónőnek.
Ezen kívül azért érte meg még nagyon, hogy nem mentünk el a táborba, mert így lehetőségem adódott Krisztinával találkozni. Kb. tavaly nyár óta kezdtünk el msn-ezni ha jól emlékszem, így hát ideje volt már találkozni. Általában olyan vagyok (és ezt legtöbben tudják is rólam), hogy nehezen oldódok olyan emberek társaságában, akikkel először vagy másodjára találkozom és vannak mondatok, amiket helytelenül mondok vagy félrebeszélek… : D Nem is kell mondjam, hogy mennyire izgultam, hogy milyen lesz ez a találkozás, hogyan fog elsülni… Amint megláttam Krisztinát, mintha elillant volna a félelmeim 95%-a, olyan természetesen közelített felém. ^_^ Bár nem is tudom miről beszélek. : D Hogy jöhetett volna másképp oda hozzám? : D Annyira természetesen viselkedett velem (mintha nem is első találkozásunk első pár perce lenne), hogy kezdtem feloldódni és nyugodtan beszélgetni vele. Bennem volt az alap-reszketés (kíváncsi vagyok észrevette-e =D), de nagyon hamar elmúlt. Ez kevés embernek a társaságában történik meg velem. A hangját kicsit mélyebbnek képzeltem el, de pont hozzá illik szerintem. Féltem a korkülönbségtől, hogy meg fog látszani, de nem annyira érződött, hogy ő 20 éves én meg 15. ^_^ Jól elbeszélgettünk, nagyon jól szórakoztam vele. Sajnos csak 2 órát tölthettünk együtt, pedig még párat biztos el tudtam volna viselni… : D Teljesen feldobódtam tőle, feltöltődtem pozitív energiával. ^_^ A gyűrűt amit készített nekem, elfelejtette elhozni, ezért reménykedtem abban, hogy még másik nap találkozhatunk, de nem jött össze, mert kb akkor ment moziba, szintén a HP-re, amikor én kijöttem. Szóval csúszott az egész. :/ Remélem még megyek idén nyáron arra, mert naaagyon szeretnék találkozni vele több időre, mint 2 rövid óra. Nagyon erős jellemnek ismertem meg és nagyon megszerettem. <3
Ezt Kriszti szerkesztette, lenyúltam a blogjából : D
Hazautazásom napja péntek volt, jó volt újra látni Apukámat. Elmentünk még vele Sugarshopba, hogy együnk együtt valami finomat és, hogy vegyünk Anyukámnak valami tortát a szülinapjára. Sajnos csak egyféle volt, de ez is tetszett meg finom volt. Itthon jöttem rá, hogy kettőt kellett volna venni. Már úgyis mindegy. Bár tegnap volt a születésnapja, itt is szeretnék neki boldog szülinapot kívánni. ^_^ Nem tudom, hogy olvassa-e a blogom, de ha igen akkor remélem jól esik neki. ^_^
Köszönet Krisztinának a szerkesztésért : D
Örülök, hogy eltölthettem 13 napot Magyarországon, értékes embereket ismerek onnan. Legközelebb szeretnék találkozni Katával még, vele sem találkoztam eddig. ^_^ Kinga meg holnap utazik hozzám. Hálás vagyok mindenért, amit a Kinga anyukája, testvérei tettek értem míg náluk laktam. <3
Óóó… július 10, 2009
Elutazok holnap Kingához, hogy jól összemelegedjünk, és még időnk is legyen aludni. Utána hazajövünk, és elkezdünk készülődni a táborra. Elmegyünk táborozni, majd utááána ő lesz nálam egy hétig. Szupcsi lesz. De közben azért csak írok egy-egy bejegyzést képekkel kidekorálva. :]
<3 július 6, 2009
Nem sok verset szeretek, de ez megfogott. :]
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
Firenze 1984. X. 12.
Nem értem azokat az (volt) osztálytársaimat akik magyarnak születtek, és tagadják a magyarságukat például a manele zenét hallgatva vagy csak simán románul beszélnek egymás között és nem kedvelik a magyar nyelvet… Ez a réteg elborzasztó. Szerintem én a szüleimnek köszönhetem azt, hogy ennyire büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Ők erősítették fel bennem ezt a tudatot. És ennek örülök.
július 2, 2009
Felvettek. Bejutottam.
Mostmár csak tanulnom kell, hogy ne maradjak szégyenben.
Amúgy tényleg örülök, csak egy-két ember furán reagált erre a sikeremre, és elvette a kedvem kicsit. De attól még tényleg vidám vagyok… :] <3
