Köszönöm! ♥

Én, nem tudom.

Annyit tudok, hogy igazán most kezdődik az életem.

Na BUMM.

Kacskaringónál láttam. Mint mindennél, itt is regisztráltam. Szexuális jellegű kérdésre nem válaszolok. xD De kérdezhettek. Nevet azért kérek a végére. ^-^

http://www.formspring.me/Delusiona

Ideje volna már valami olyasmiért is rajongani a részemről, ami picit elérhetőbbnek tűnik. De úgy látszik az agyam direkt kiszelektálja az ilyen lehetőségeket… :D Ettől eltekintve

kívánok mindenkinek boldog, békés karácsonyt!

Álmos vagyok. Nem értem miért vagyok álmos, ha ma az egész napot ellustultam. Fél napig pizsamában voltam, aztán nagy nehezen felkeltem, s fonnyadtam a számítógép előtt. Olvastam is kicsit, meg megpróbáltam jó képeket csinálni. Hát ez nem jött össze. :D Béna vagyok mostanában. ^^ DE ez el fog múlni! :D

Nemsokára itt a karácsony, és nekem csöppet sincs karácsonyi hangulatom. Semmilyen karácsonyi érzésem nincs… De ez nálam tavaly jött először. Régen már októberben vártam… Díszítgettem a lakást, dekoráltam jobbra-balra, most meg már semmihez nincs kedvem. Díszíteni sem. Pedig lenne mivel… De holnap már rá kéne vegyem magam. De büszke vagyok magamra azért, mert mindenkinek megvan az ajándéka. Vagyis most nem kellett túl sok időt rászánjak erre, mert alig van ember, akit meg kéne ajándékozzak, meg akivel megajándékozzuk egymást. ^-^ Szüleimnek egész szép ajándékot találtam ki, hasznosak is meg minden. Meg rendeltem magamnak egy pénztárcát ajándék gyanánt, amivel vicces lesz járni. :D Amilyen bunkó emberek is vannak, meg is szólnak majd érte, úgy érzem. De nem érdekel, azt hordok magammal, ami tetszik, és nem annyira érdekel ezen a téren más emberek véleménye. :D

Kutyás könyveket bújok mostanában, na meg elolvastam a Napfogyatkozást. A legelső részt tavaly december elején már elolvastam, s ha tudtam volna, hogy ekkora divat lesz belőle, meg bestseller, meg blablabla akkor tuti nem olvastam volna el. De attól függetlenül tetszik. És hogy miért szeretik ennyien? Mert könnyen olvasható, és még a hülye is megérti. :D Nem egy olyan könyv, amelyiknél újra kell olvass mondatokat, hogy megértsd azt. Viszont már volt olyan könyv a kezemben, amiből semmit nem értettem, érdekes, hogy az ilyen könyvek nem annyira elterjedtek, és nem olvassa már minden második ember. De ehhez még nekem is fel kell nőnöm, többet kell olvasnom, hogy megértsem ezeket.

Mióta kutyám van, teljesen más ember lettem. Soha nem gondoltam volna, hogy kutyapszichológiáról fogok olvasni, és ehhez hasonló könyveket rendelek majd bookline-ról. :D És majd az olvasottak alapján próbálom nevelni Márlit. És rettentően idegesít, hogy az itteni emberek  nem tartják kerítés mögött a teljesen szarránevelt kutyájukat, akiket csak azért tartanak, hogy legyen… ki őrizze a házat, és emellett még ki is engedik az utcára, akik kihasználva ezt, nagy bátran szaladnak oda Márlihoz ha véletlenül el merem vinni sétálni pórázon (!). És még hülyén is néznek rám, szinte lenéznek, mert pórázon viszem a fajtatiszta golden retrieveremet amiről nekik fogalmuk sincs… :D És még arról sincs, hogy az ő kutyájukból is miket lehetne kihozni, ha akarnák, és kicsit érdeklődnének a téma iránt. Na de ez mindegy is, ezen úgyse lehet változtatni, ilyen szempontból nagyon szar helyen élek. Ha valaki mégis szeretne így foglalkozni a kutyájával, és itt lakik a közelemben, szóljon, és örülni fogok. :D

Nemsokára itt az év vége, szilveszter, meg újév, meg tudjátok, ilyenek. Tavaly még utáltam, hogy eljön a szilveszter, és hogy nem lehetek a barátaimmal, most meg valahogy nincs kedvem társasághoz… :D Vagyis lenne, ha valami kecsegtető ajánlatokat is kapnék, de nem kapok. És már nem bánom, nem is akarok olyan menő arc lenni, mint ahogy az itt szokás. Max megkérdezek 1-2 embert, hogy nem lenne-e kedve velem filmezni és savanyodni szilveszterkor, ha pedig nem, akkor egyedül savanyodok, és még jól is fogom magam érezni. :D Van nekem egy kutyám, ő mindig boldoggá tesz. Bármilyen nyálasan hangzik is. Ha meg elcipelnek valahova az őseim, akkor remélem, hogy Székelyföld fele, mert akkor tudnék találkozni Bovával. ^-^ Az meg nagyon jó lenne, jót tenne pici lelkemnek, hogy találkozok egy normális kutyatartóval. :D Ráadásul a kutyája nagynénje az enyémnek, szóval vannak közös szálak. :>

És még arra jöttem rá, ha már a rájövős résznél vagyok, hogy egy óriási baromságnak tartom ezt az egész itteni hagyomány szerinti kántálós izét, hogy a fiúk felkerekednek és bekopogtatnak minden lány ajtaján, hogy aztán azok megvendégeljék őket. Szánalmas. :D És ráadásul Szenteste. A karácsony egy meghitt, családi ünnep és a fiúkák semmi szépet nem visznek így az ünnepbe, sőt. Olyat is hallottam már, hogy volt ahova behánytak. :D Hát köszönöm én azt szépen, engem mindenki hagyjon békén, nem sértődök meg ha kihagynak a tervből, sőt, hagyjanak is ki, mert megmondom Krisztinek, tegye el őket láb alól. :D Viccet félretéve, tényleg utálom még a gondolatot is, hogy szinte idegenek be akarnak jönni az én családom intim szférájába (a házunkba) és bénázni akarnak itt nekem. Ezért is utálom a húsvétot is… Menekülök itthonról olyankor. :D Nem akarok népszerű lenni, sajnos. :]

Amúgy van egy másik blogom itt. Márliról számolok be, és a fejlődéséről, kisebb – nagyobb kihagyásokkal. Olvassátok azt is, mert ő nagyon fontos nekem. ^-^

Na. Csöcsi.

Még nyolcadikban. :D <3

Mivel már nagyon ideje írni, mert már egy szekér esztendeje nem írtam egy normális bejegyzést sem, és mivel most elgondolkodtam, hogy elég sok ideig nem lesz még erre időm, sort kerítek most rá. A mai napomat még ellazsáltam, aztán tanulhatok megint napokon keresztül. Az iskola eléggé kikészít, fáradt vagyok, idegbajos vagyok általában, magamra haragítom az egész világot, pedig nem szándékosan… Egyszerűen annyit kell tanulnom (és még így sem annyira jók a jegyeim, hogy mindennel meg legyek elégedve) hogy semmire sincs időm (magamra főképp nincs!), hogy sokszor az sem jön össze, hogy mindenből rendesen felkészüljek órára, ezért vagy reggel a buszon, vagy az óra előtti szünetben próbálok valamit beleverni a fejembe… Már a buszozás miatt két órát veszítek, 5-6 órákat alszom, kávézok, tehát teljesen átváltottam egészségtelen életmódba. Amikor pedig ráveszem magam, hogy ne igyak kávét, egész délután álmos vagyok, és ragad le a szemem, aztán amikor 11-kor végre-valahára ágyba kerülök nem tudok elaludni csak kb. egy óra vergődés után, aztán kelhetek reggel 5:20-kor vagy 6:20-kor.

Az az érdekes, hogy amikor vakáció volt, semmit nem kezdtem volna magammal, az egészet ellustultam, egész nyáron semmit tettem saccperkábé, és most, mikor TELJESEN el vagyok havazva, amikor még a hétvégéim sem a pihenés jegyében telnek, tehát majdnem semennyi szabadidőm nincs, tele van a fejem ötletekkel, amiket szeretnék megvalósítani, dehát nincs rá időm. :] Szóval ennyit rólam, meg hogy mennyire jól be tudom osztani az ilyesmit.

Időközben 3. helyezést értem el egy fotópályázaton, büszke is vagyok magamra érte. :D Tök jó, hogy még csak kilencedikes vagyok, és  egy régi (!) fotómmal harmadik lettem. Aztán ha majd nagyobb leszek, jobb lesz és kész. :D

Az iskolám amúgy egy kész fejtágító intézmény. Hiába panaszkodok, hogy mennyit kell tanulni, de elég hatásosan csinálják, mert pl. magyarból is sokat fejlődtem, ahhoz képest, hogy milyen tanáraim voltak… Persze, ki vagyok én, hogy negatívan véleményezzem a volt tanáraimat? Na ez is mindegy, volt ami volt, lesz ami lesz. Semmi értelme a múlton rágódni.

Mivel ma nem tanultam semmit, holnap duplán annyit kell majd tanuljak. De legalább takarítottam egy kicsit a szobámban, mert ha valakit megkérdeztünk volna, hogy vajon mi lehet ez, akkor azt mondta volna, hogy disznóól. :D De már kicsit hasonlít az én ízlésemhez, egyre bővül a szoba berendezése, szerencsére. ^-^ Nemsokára kész is lesz. Aztán majd ha kész lesz, elkezdhetem alakítgatni még Annamáriásabbra. Mégjobban olyanra, amilyen én vagyok… Csak itt annyi a gond, hogy nem tudom, hogy milyen vagyok. Egyszer ilyen, egyszer olyan ötletem van, s általában ezek teljesen egymásnak ellentétei. :D Ez bizonyítja, hogy mennyire nem ismerem még magam.

Mióta nem írogatok a blogba, radikális változások következtek be az életembe. Nagyjából ezekről írtam is/tettem képet, s voltak ezek között jók is meg rosszak is. Rosszaknál csak olyanok nagyvonalakban, amik először rosszak (vagy csak rossznak kellett volna érezzem? de nem éreztem annyira annak) aztán fokozatosan jobbá alakultak. És most tök jó minden. :D Amúgy majdnem meg vagyok elégedve az életemmel, kivéve, hogy semmi szabadidőm az iskola miatt, és, hogy nem válhatnak az álmaim hipp-hopp valósággá, kézzelfogható valósággá. *-* De minden jóra várni kell ugyebár. :D

Persze az érzelmi hullámvölgyek teljesen jellemzőek rám, most mindent színesnek látok, aztán holnap amikor előveszem a román füzetemet, amiből nagyon sokat kell tanuljak (összvissz 5-6 [lehet több, nemtudom :D] tartalmat jövő hétfőig, úgy hogy közben lesz infó félévim, és fizika felmérőm, és még ki tudja mi, és az a hétvégém amin készülni tudnék rá majdnem teljesen foglalt lesz, és ezek között majdnem mindegyik három A4-es lap…) biztos minden szürke lesz, mintha eltakarnák a szemem valami koszos üveggel vagy nem tudom mihez hasonlítsam… :D De jön a karácsony, holnap lesz advent első vasárnapja, szóval már nem kell sokat aludni. ^-^

Az utóbbi időben, megtanultam, hogy hiába fontos nekem valaki, én magamnak sokkal fontosabb kell legyek, kell bennem ennyi egoizmus legyen. Sajnos… Aztán megtanultam, hogy hiába kedveskedek én a mai világban egy idegennek, úgysem kapom vissza majdnem semmilyen formában. Rájöttem, hogy amit az iskolában muszáj megtanulni, hogy ne idegesítsenek, annak majd 10%-át fogom kb. használni az életben, és egy csomó időmet elvesznek a semmiért. Rájöttem, hogy az emberek első látásra lehet, hogy nem tűnnek szimpatikusnak, de ha közelebbről megismerem őket, kellemesen csalódhatok, de ennek kicsi az esélye szerintem. Rájöttem, hogy egy nagyon jó környezetben vagyok, köszönhetem ezt elsősorban magamnak és a szüleimnek, és innen már csak jobb lehet minden (remélem…). Rájöttem, hogy nem szabad mindent a felszínen szemlélni, a dolgok mögé kell látni… És rájöttem, hogy nem rajtam áll éppen minden az életemben.

Tegnap volt a gólyabál, jól éreztem magam. :] Röhögtem egy csomót, és tök jó, hogy bővült a látóköröm az este megszerzett tapasztalatokkal. Legközelebb hamarabb fogok gondolkodni, mert nem akarok mégegy ilyesmit elszalasztani. :D

Na jó, most megyek aludni. Olyankor minden szebb. <3

12-15 éves magukat mutogató lánykák, akik 20-nak képzelik magukat; drogozó, züllött fiatalok; autópálya nuku; hazugság, csalás, lopás; pigmentált kisebbség…

Románia, én így szeretlek!

“Varázsütésre a szívembe zártalak.”

(Vavyan Fable)

♥